ANYA!

NAGYON BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁNOK A LEGESLEGJOBB ANYÁNAK innen Argentínából, mostmár itt is elkezdődött a névnapod:)) Szeretlek titeket!:)


"Talán csak a távolság mutatja meg, mennyire hiányozhat valami. Talán messzire kell utazni, hogy kiderüljön, milyen becses is az a hely, ahonnan elindultunk."

 /Jodi Lynn Picoult/

Segunda semana:)

Ezen a héten sem tudtam igazán írni, ugyanis a legutóbbi bejegyzésem utáni napon a gépem úgy döntött felmondja a szolgálatot és így nem lehetett vele csinálni kb semmit. Még szerencs hogy a fogadóapukámnak számítástechnikai üzlete van, mert mérnök és így mára meg is javították, valamit ki kellett cserélni benne, de az egészet szétszedték hozzá.

Hétfőn volt az első rotary gyűlésünk, ahova meghívták az új cserediákokat is, itt a Catamarcai rotaryba 23 férfi tag van, és itt sincsenek női tagok, mint Szegeden sem. Tulajdonképpen egy vacsora volt megbeszélésekkel. Itt még a rotary gyűlés is úgy kezdődik mint a suli, vagyis 2 rotary tag kiment mi felálltunk és felhúzták az argentín zászlót illetve a rotary club zászlóját, majd a gyűlés végén ugyanúgy leengedték, nekem ez furcsa mert otthon ilyet nem csinálunk. A másik érdekes dolog, hogy otthon a rotary club este 6kor gyűlésezik, na itt este 10re kellett menni, és éjfél után értünk haza. Ez is gondolom a szieszta miatt és mert itt minden később van. Én amúgy nagyon birom hogy délután alszok, én otthon is ezt csináltam, de például itt vannak a belgák, akik egyszerűen nem tudják felvenni ezt az életritmust....mármint nem tudnak aludni délutánonként meg fennmaradni sokáig, majd megszokják. A gyűlésen be kellett mutatkozni és mondani magunkról pár szót spanyolul, mivel itt a cserediákok közül csak én beszélek spanyolul így vacsora alatt fordítottam nekik és beszélgettem rotaristákkal is.
Suliban nagyon nem csinálunk semmit, legalábbis nem kell tanulnom, de szerintem elkezdek szótárat hordani és szótárazni mert semmit sem értek közgazdaságtanon vagy kémián, a matek meg angol az még megy, sőt az angolóra számomra nagyon vicces, hát nem csodálom hogy nem tudnak angolul azok alapján amiket tanulunk, mondja nekem a tanár hogy készüljek mert jövőhéten dolgozat én meg gondoltam magamba: nagyon megerőltető lehet... Legalább egy óra amire tényleg nem kell tanulnom. Reggelente néha szoktam késni, de mellettem még kb 30 diák ugyanúgy, így akkor érek oda amikor már mindenki az udvaron áll és az igazgató beszédet mond meg imát, de a késésnek is a közlekedés az oka meg hogy minden reggel 7 háztömböt sétálok.

Kedden estefelé megérkezett a 10edik cserediák, most már csak 5en hiányoznak és mindannyian megleszünk. Aki most érkezett az egy francia srác (Antoine), szerdán szerveztünk is egy találkozót a YO Helados-ban (fagyizószerűség) és elment az összes cserediák meg még néhány argentín tesó is, megismerkedtünk vele is. Nagyon jól érezzük magunkat egyébként a cserediákokkal, kb folyamatban csak nevetünk:) akkor mégegyszer kik is vannak itt eddig: 2 belga, 1 holland, 1 francia, 2 dán, 1 Feröer-szigeteki, 1 ausztrál, 1 Új-Zélandi, 1 magyar és akik hiányoznak: 2 kanadai, 1 amerikai és 2 német.
Pár kép ami ezen a napon készült:

Ma este pedig eljött vacsorára hozzánk Cacho egy barátja (Eduardo) Dél-Argnetínából, egyébként ő is foglalkozik cserediákokkal és ismer magyar kolóniát is Argentínában. Egyébként már nem ő az első ember aki tényleg elhiszi hogy én Cacho lánya vagyok, elmehetnék simán argentínnak:DD
Mivel kérték hogy csináljak képeket kajákról hát csináltam erről a vacsoráról is (egyébként szokás szerint marhahús, és finom volt nagyon:P):

7) Eltelt az első hetem is

Már egy hete itt vagyok és olyan gyorsan telik, észre sem veszem. Szóval ott fejeztem be, amikor elmentünk Flor házához egy kis összeruccanásra. Kocsival indultunk este 11 körül jöttek értem, aztán valahogy kicsit többen lettünk a kocsiban mire odaértünk, szóval a nagyon kicsi kb 4személyes vagy talán 5 személyes kocsiba 7en érkeztünk meg szendvicspózban:D Aztán az összes beutazó cserediák, az argentín tesóik akik januárba mennek csereutukra plusz 1-2 argentín volt ott. Ettünk 'asado'-t, 'empanada'-t (mindkettő nagyon finom, bár azon mindig csodálkozok mikor megkérdezik hogy az empanadat hússal vagy csirkével kérem e, hát nekem a csirke is hús de itt folyamatban marhát esznek), még beszélgettünk, táncoltunk, amúgy nagyon birom mindegyiket, jól elvagyunk. És kb 5-6 óra fele ment el a többség én viszont ottaludtam náluk.Azt el is felejtettem mondani hogy Aline, a belga lány Belgiumban egy Stella Artois nevezetű kisvárosban él, és onnan ered a sör és abban a kisvárosban készítik, ahh el akarok menni oda, nem is tudtam hogy van ilyen város:)
A Magyarországot meg még 1-2 szót próbálnak kimondani magyarul, például Magyarországra azt hitték 'Maria Rosa' és azóta Maria Rosa-nak hívjuk:D velük sosem unatkozunk:DD

 Másnap Cacho (apukám) beszervezett egy sétát a hegyekbe (mint később kiderült ez rohadtul nem séta hanem inkább hegymászás, nem tudom nekem a séta mást jelent). Csak annyi gond akadt közben hogy mi 2kor ébredtünk fel, nekem semmi ruhám nem volt amibe túrázhattam volna és a találkozás a belvárosban 2:30-kor lett volna, viszont nekem a város egyik pontjából a másikba át kellett mennem, átöltözni elkészülni majd bemenni belvárosba, mindezt fél óra alatt, hát 2:30kor sikerült elindulni haza hogy átöltözzek, így végül hipergyorsasággal csak fél órát késtem és 3-ra odaértem, és ránk várt vagy 25 ember. Ilyenkor mostanában átérzem hogy ilyen a cserediákélet, főleg hogy utána kezdődött előlröl este. Na de minden sorjában. Szóval elindultunk a hegyekbe, és ilyen érdekes útvonalakon jártunk, azt hiszem megértem mért nem vitt el eddig Cacho engem, ugyanis ő  minden délután jár arrafelé, csak más útvonalakon, és hát kalandtúra volt kb. Csak másztunk a köveken, ugráltuk át a kisfolyókat és már alig bírtam, ezután minden eddigi 'fáradt vagyok' mondatomat visszavonom, persze utána 1-2 óra után már megszoktam és a végére még tetszett is. Amúgy a hegyekből ered a víz és azt a vizet ittuk, töltöttük palackokba és kristálytiszta volt. Aztán nagy nehezen felértünk a tetejére, de teljesen más úton, Cacho azt mondta hogy ha a normális úton jövünk az unalmas és így tényleg izgalmasabb volt. Amúgy erre a túrára eljöttek a cserediákok, tesók, rotaristák, meg 1-2 barát. És ott volt egy izraeli srác, akinek az apukája Catamarcában született, de egyébként Izraelben élnek, és évente vagy 2évente eljön Catamarcába meglátogatni a rokonait és vele is beszélgettem. Amúgy érdekes hogy mennyifélék az argantínok, már vagy 10 olyan emberrel beszéltem akinek valamelyik felmenője olasz volt. A másik számomra furcsa dolog, az hogy Belgium szerintem elég kicsi és mégis 2 részre oszlik, itt van most két belga de nem is ugyanazon a nyelven beszélnek, a belga srác Belgium déli részén lakik így francia az anyanyelve, a belga lány viszont az északi részről való és ő meg hollandul beszél. Egyébként engem akkor is zavar hogy csak spanyolul meg angolul beszélek, amikor a belgák egymással franciául beszélnek, a holland és a belga egymással hollandul akkor én is akarok más nyelven is beszélni.
Itt van pár kép a túráról:

 Amúgy ezen a túrán rohadtul fújt a szél, és fújta a port, kb mint a sivatagba, tiszta mocskok voltunk a végén, és ebben az időszakban különösen olyan a szél hogy homokot visz magával, például az udvaron letakarította a takarítónő az asztalt és 1 óra múlva már rajzolni lehetett rá olyan poros volt megint.

9 óra körül értünk haza és elkezdtem készülődni, ugyanis utána elmentünk egy bulizóhelyre, ahol a La Fray iskolának a királynőválasztása volt. Amikor kész lettem elindultunk megint Flor házához és elvittek Cachoék és akkor már ott is vacsoráztunk mindannyian, majd elkezdtünk készülődni Florral és Aline-nel (belga, aki Floréknál lakik), 1-2 óra körül megérkezdtek a fiúk, majd kicsivel később a maradék csapat, és elindultunk Mito nevű bulizúhelyre, 6 fiú 5 lány, 2 kocsival vittek minket ismét szendvics formában. Itt kicsit különbözőek a bulik, a zene de tetszett. És veszélyesebb is mint otthon, tehát itt nagyon nem maradhatunk egyedül és taxival sem ajánlatos reggel hazamenni, így jöttek értünk és megint Flornál aludtam.  Ahhoz képest hogy első argentín bulim volt elég érdekes dolgok történtek, például én vittem egy minitáskát a vállamon, de már otthon elgondolkoztam hogy hova megyek így gyors kivettem a telómat és a fényképezőmet belőle, így a fényképező tokjában vittem kis pénzt meg még zsepi volt benne, de egyik pillanatról a másikra a buliban azt vettem észre hogy üres, tehát kiraboltak, pedig még vigyáztam is, nem értem hogy csinálták, errefelé ez normális, de szerencsés voltam, csak 2000 forint körüli pénz, zsebkendő és a fényképező tokja veszett el, az érdekes az hogy utána még vissza is zárta a táskám. Ennek ellenére jó volt a társaság és jól éreztük magunkat.

Másnap megint kezdődött az hogy pár óra alvás után fel kellett kelnem és elkészülnöm, ugyanis ebédre voltunk hívva Cacho bátyjáékhoz, és este 8kor értünk haza onnan. Beszélgettem egy argentín sráccal elég sokat ott is, és egyre jobban javul a spanyolom, már majdnem mindent megértek ha figyelek, és szokásom az hogy amikor egy szöveget olvasok fel spanyolul magamban akkor ugye mondom spanyolul de ha van benne szám akkor azt magyarul mondom (pl.: Tengo 'tizenhat' anos= 16 éves vagyok) na azt vettem észre hogy a múltkor a számot is spanyolul sikerült mondani magamban.

Honvágyam még nem volt, igazából annyira lefoglalnak hogy nincs is időm elgondolkodni azon, hogy mennyire rossz és hiányzik minden és remélem ilyen lesz az egész év. Persze biztos lesz rossz pont amikor majd sírok, vagy ilyesmi de még nem volt.

Hétfő este 10kor lesz az első Rotary gyűlés a cserediákoknak és vinnünk kell a rotary blézert is. Na például itt is láthatjátok hogy suliidőben simán tartanak 10kor találkozót nekünk, ugyanis itt délután van szieszta, ami nekem nagyon bejön, mondjuk én otthon is megtartottam minden délután, úgyhogy itt is megy, meg bárhol elalszok kb olyan fáradt vagyok. Ráadásul a buli utáni este természetesen nagyon megfáztam..... Valahogy gyógyítom magam, de nem szivesen megyek holnap suliba ismét szoknyába és sétálok 7 háztömböt mint minden reggel egyedül, a sötétben....a másik verzió a tesigatya lenne, csak fogalmam sincs hol van, valószínűleg mosásban...

6)

Tegnap elmentünk Claudiával a befogadóanyummal egy Magnolia nevű édességboltba ahol egyik ismerősük dolgozik és segítettem nekik sütni és szerintem még máskor is elmegyek segíteni, szeretnék megtanulni olyan finom sütiket és tortákat készíteni.
Most egyébként nagyon hideg van, tegnap előtt viszont 37fok volt, most meg 10-15fok van. Reggel amikor a sulim utcáján végigsétálok mert ott raknak le engem, akkor 6 háztömböt sétálok és ma reggel nem volt valami kellemes annyit sétálni fagyoskodva szoknyában, kardigánban. A sulit egyre jobban szeretem, az osztálytársak miatt is, nem is gondoltam hogy még ennyire szeretnék egy sulit, mondjuk egész nap csak beszélgetünk vagy kártyázunk, najó ma kémiaórán tényleg oldogatták a feladatokat, amit én nem csináltam mert még nem teljesen fogtam fel miről van szó spanyolul. Eddig 4 fizikaóránk volt de még nem találkoztam a fizikatanárral, ugyanis egyszer sem jött be órát tartani, meg tudnám szokni:)

Annyira aranyosak az osztálytársak, ma reggel amikor beértem ezekkel a zászlókkal vártak engem, amit készítettek!



Rengeteg helyre hívtak már meg, ma estére is elhívtak egy helyre az osztálytársak, csak az a helyzet hogy közben a cserediákokkal is lenne egy kis összejövetel Flor házánál, nehéz volt dönteni de végül Flor-hoz megyek, hiszen minden nap az osztálytársakkal vagyok, és valahogy a cserediákokkal is kéne időt töltenem. Már jövőhétre is van programom, sőt szeptember 19étől megyünk osztálytársakkal El Rodeo-ba, amikor 5 napot ott töltünk és csak fiatalok lesznek ott. Már nagyon várom és majd holnap is mesélek mik történtek!

5) Megérkeztem

A helyzet az, hogy már múlthét szombat óta itt vagyok Argentinában, ami még mindig hihetetlen a számomra. Sajnálom, hogy nem igazán írtam mióta megérkeztem, de őszintén annyira lefoglaltak, hogy nem volt időm még aludni sem. Minden nap alig alszok, csak 4-5 órát és ez eléggé lefáraszt.

Szóval mivel, nem meséltem így kezdjük az elejéről:
Minden rendben volt a repüléssel, Frankfurtban átszálltunk sikeresen, nem késett sehol a gépünk Buenos Airesig, ahová reggel 7 óra körül érkeztünk meg, az egyetlen dolog amin érzékeltük hogy itt tél van az, hogy sötét volt reggel 7kor, egyébként kb olyan idő mint otthon. A befogadó családom korábban eljött Magyarországra és találkoztunk velük, és eljöttek Szegedre is. Pont úgy sikerült összehozni, hogy ők elvileg 2 órával hamarabb érkeznének a másik reptérre, és mondták nekünk hogy maradjunk és várjuk meg őket azon a reptéren ahová mi érkezünk és majd ők átkísérnek a másikhoz. Hát mi vártunk, és vártunk és még többet vártunk, de nem jött senki, mint később kiderült Rio-ban késett a gépük és így nem érték el azt ami Buenos Airesbe hozta volna őket. Én már minden lehetségeset megpróbáltam, információs pult, hogy mért nem működik a telefonszám, aztán elküldtek telekommunikációs központba, ott megadták Catamarca tartományszámát amit a telefonszám elé kell irni, én próbálkoztam fülkéből is hívni őket de sehogy nem sikerült így felhívtam a Catamarca-i ifjúsági felelősom fiát aki Buenos Airesben él. Ő kb 2 óra múlva nagy nehezen odaért hozzánk és átkísért a minket a hotelba busszal majd taxival, csak az a helyzet hogy mi simán mentünk volna taxival, csak egyik helyen azt mondták 10 000Ft, másik helyen 15 000, és végül a buszos megoldás is lett egy 10es szóval inkább el se képzelem mennyi lett volna a taxi 2 idióta beutazó turistának akiket még le is nyúlnak pénzzel. Szóval rendes volt Juan-tól hogy átkísért, és meghívott minket Buenos Airesben, hogy amíg itt vagyunk 1 évig bármikor menjünk el és ő majd teljesen körbevezet a városban és lakhatunk nála addig, hát mi meg örömmel beleegyeztünk és el is megyünk majd Alízzal.

Másnap még kicsit nézelődtünk a városban és rájöttünk milyen gyönyörű.

 

Majd elmentünk a reptérre és ott kiderült hogy később indul a repülő, és együtt mentünk Catamarcába Alizzal és a hollandsráccal mint 3 cserediák. Amikor megérkeztün sokan vártak a reptéren és nagyon aranyosak voltak, szeretettel fogadtak bennünket.

Szóval, korábban én Buenos Airesben beszéltem Omarral (ifj. felelősöm) és ő mondta hogy az én családom a Cacho Lauria lesz és nem is értettem miért, majd felhívtam Cachot akit nem értem el, így felhívtam a feleségét Claudiát aki szintén mondta hogy hozzájuk megyek (persze én mindkét családnak örültem volna), majd amikor megérkeztem a reptérre tulajdonképpen 2 család várt rám, és végül Cacho családjához mentem, ő egyébként rotarista és a cserediákokkal foglalkozik, de nem ő az én ifj. felelősöm, hanem most ő a befogadóapum. Miután megérkeztem, nem hazajöttünk, hanem egyik baráti ismerőshöz hogy ebédeljünk mivel Claudia Córdobában volt és nem volt kinek főznie, ebben a családban a lány aki korombeli (Flor) Franciaországba megy januárba ugyanúgy 1 évre, és a belga lány (Aline) náluk lakik. Nagyon kedvesek és már rögtön kipróbáltam argentín kajákat.
Azután Lucy (új-zéland) aki már fél éve itt lakik Catamarcába nálunk aludt, hogy jobban érezzem magam, mivel Claudia csak másnap jött haza. Lucy-vel Új-Zélandi kaját főztünk vacsorára, ami nagyon finom is lett.

A következő nap elmentünk körbenézni a városban és nagyon tetszik minden. Első tapasztalat: sok kóborkutya van, plusz a közlekedés borzalmas, de tényleg. A közlekedést szerintem soha nem tudnám itt megszokni de próbálkozom. Ez a hétfői nap ünnepnap volt, méghozzá argentína felszabadulását ünneplik, San Martín napja. Kedden elmentünk a suliba beiratkozni és az igazgatónővel beszélgettünk, majd egy biológia-kémia szerű osztályba raktak be, kicist körbesétáltunk a suliban és benéztünk az osztálytermembe is, mikor beléptem csak köszönni, mindenki elkezdett sikítani tapsolni és nagyon örültek nekem. Ezután Cachoval elmentünk a reptérre ugyanis 3 cserediák érekezett aznap (2 dán, 1 Feröer-szigeteki), és később estefelé összegyűltünk velük. Már 9en vagyunk cserediákok a városban. Még este megvettük az egyenruhámat és szerdán el is kezdtem a sulit. Nagyon jó volt, imádom az osztálytársakat és már sok helyre meghívtak, mindenki nagyon aranyos. Az egyenruha elég érdekes de mindenki ezt hordja és szerintem aranyos is. Minden reggel úgy kezdődik a tanítás hoogy kint az udvaron összegyűlik az összes osztály, az igazgatónő mond valami beszédet amit remélem 1-2 hónap múlva meg is fogok érteni jobban, mert most még csak nagyjából kitalálom miről beszélhet, felengedik az argentín zászlót, keresztet vetnek, spanyolul elmondják amit ilyenkor szoktak, megint keresztvetés, majd csak utána kezdődnek az órák.

Ma pedig a második napom volt a suliban. Folyamatosan tanulok új dolgokat, reneteg tapasztalatot szerzek. Egyébként az oktatás errefelé nem valami szigorú, sőt... kijárkálhatnak óra közbe büfébe vagy mosdóba, egész óórán dumálnak, nem számit figyelnek e vagy nem, csomó órára nem is jön be a tanár se. Ők szinte egyáltalán nem beszélnek angolul, hát a mai angolóra után meg is tudom érteni mért nem, kb az angoltanár se tud angolul, szinte minden második szavánál alig birtam ki hogy ne nevessek, nagyon rossz a kiejtése is, de legalább gyorsabban szerzek barátokat mert végigdumáljuk a napot. Az osztályom egyébként Quinto A, ami azt jelenti magyarországon 3adik vagy 11edikesek, így nem fogok később osztályt váltani és velük fejezem be az évemet.