A helyzet az, hogy már múlthét szombat óta itt vagyok Argentinában, ami még mindig hihetetlen a számomra. Sajnálom, hogy nem igazán írtam mióta megérkeztem, de őszintén annyira lefoglaltak, hogy nem volt időm még aludni sem. Minden nap alig alszok, csak 4-5 órát és ez eléggé lefáraszt.
Szóval mivel, nem meséltem így kezdjük az elejéről:
Minden rendben volt a repüléssel, Frankfurtban átszálltunk sikeresen, nem késett sehol a gépünk Buenos Airesig, ahová reggel 7 óra körül érkeztünk meg, az egyetlen dolog amin érzékeltük hogy itt tél van az, hogy sötét volt reggel 7kor, egyébként kb olyan idő mint otthon. A befogadó családom korábban eljött Magyarországra és találkoztunk velük, és eljöttek Szegedre is. Pont úgy sikerült összehozni, hogy ők elvileg 2 órával hamarabb érkeznének a másik reptérre, és mondták nekünk hogy maradjunk és várjuk meg őket azon a reptéren ahová mi érkezünk és majd ők átkísérnek a másikhoz. Hát mi vártunk, és vártunk és még többet vártunk, de nem jött senki, mint később kiderült Rio-ban késett a gépük és így nem érték el azt ami Buenos Airesbe hozta volna őket. Én már minden lehetségeset megpróbáltam, információs pult, hogy mért nem működik a telefonszám, aztán elküldtek telekommunikációs központba, ott megadták Catamarca tartományszámát amit a telefonszám elé kell irni, én próbálkoztam fülkéből is hívni őket de sehogy nem sikerült így felhívtam a Catamarca-i ifjúsági felelősom fiát aki Buenos Airesben él. Ő kb 2 óra múlva nagy nehezen odaért hozzánk és átkísért a minket a hotelba busszal majd taxival, csak az a helyzet hogy mi simán mentünk volna taxival, csak egyik helyen azt mondták 10 000Ft, másik helyen 15 000, és végül a buszos megoldás is lett egy 10es szóval inkább el se képzelem mennyi lett volna a taxi 2 idióta beutazó turistának akiket még le is nyúlnak pénzzel. Szóval rendes volt Juan-tól hogy átkísért, és meghívott minket Buenos Airesben, hogy amíg itt vagyunk 1 évig bármikor menjünk el és ő majd teljesen körbevezet a városban és lakhatunk nála addig, hát mi meg örömmel beleegyeztünk és el is megyünk majd Alízzal.
Másnap még kicsit nézelődtünk a városban és rájöttünk milyen gyönyörű.
Majd elmentünk a reptérre és ott kiderült hogy később indul a repülő, és együtt mentünk Catamarcába Alizzal és a hollandsráccal mint 3 cserediák. Amikor megérkeztün sokan vártak a reptéren és nagyon aranyosak voltak, szeretettel fogadtak bennünket.
Szóval, korábban én Buenos Airesben beszéltem Omarral (ifj. felelősöm) és ő mondta hogy az én családom a Cacho Lauria lesz és nem is értettem miért, majd felhívtam Cachot akit nem értem el, így felhívtam a feleségét Claudiát aki szintén mondta hogy hozzájuk megyek (persze én mindkét családnak örültem volna), majd amikor megérkeztem a reptérre tulajdonképpen 2 család várt rám, és végül Cacho családjához mentem, ő egyébként rotarista és a cserediákokkal foglalkozik, de nem ő az én ifj. felelősöm, hanem most ő a befogadóapum. Miután megérkeztem, nem hazajöttünk, hanem egyik baráti ismerőshöz hogy ebédeljünk mivel Claudia Córdobában volt és nem volt kinek főznie, ebben a családban a lány aki korombeli (Flor) Franciaországba megy januárba ugyanúgy 1 évre, és a belga lány (Aline) náluk lakik. Nagyon kedvesek és már rögtön kipróbáltam argentín kajákat.
Azután Lucy (új-zéland) aki már fél éve itt lakik Catamarcába nálunk aludt, hogy jobban érezzem magam, mivel Claudia csak másnap jött haza. Lucy-vel Új-Zélandi kaját főztünk vacsorára, ami nagyon finom is lett.
A következő nap elmentünk körbenézni a városban és nagyon tetszik minden. Első tapasztalat: sok kóborkutya van, plusz a közlekedés borzalmas, de tényleg. A közlekedést szerintem soha nem tudnám itt megszokni de próbálkozom. Ez a hétfői nap ünnepnap volt, méghozzá argentína felszabadulását ünneplik, San Martín napja. Kedden elmentünk a suliba beiratkozni és az igazgatónővel beszélgettünk, majd egy biológia-kémia szerű osztályba raktak be, kicist körbesétáltunk a suliban és benéztünk az osztálytermembe is, mikor beléptem csak köszönni, mindenki elkezdett sikítani tapsolni és nagyon örültek nekem. Ezután Cachoval elmentünk a reptérre ugyanis 3 cserediák érekezett aznap (2 dán, 1 Feröer-szigeteki), és később estefelé összegyűltünk velük. Már 9en vagyunk cserediákok a városban. Még este megvettük az egyenruhámat és szerdán el is kezdtem a sulit. Nagyon jó volt, imádom az osztálytársakat és már sok helyre meghívtak, mindenki nagyon aranyos. Az egyenruha elég érdekes de mindenki ezt hordja és szerintem aranyos is. Minden reggel úgy kezdődik a tanítás hoogy kint az udvaron összegyűlik az összes osztály, az igazgatónő mond valami beszédet amit remélem 1-2 hónap múlva meg is fogok érteni jobban, mert most még csak nagyjából kitalálom miről beszélhet, felengedik az argentín zászlót, keresztet vetnek, spanyolul elmondják amit ilyenkor szoktak, megint keresztvetés, majd csak utána kezdődnek az órák.
Ma pedig a második napom volt a suliban. Folyamatosan tanulok új dolgokat, reneteg tapasztalatot szerzek. Egyébként az oktatás errefelé nem valami szigorú, sőt... kijárkálhatnak óra közbe büfébe vagy mosdóba, egész óórán dumálnak, nem számit figyelnek e vagy nem, csomó órára nem is jön be a tanár se. Ők szinte egyáltalán nem beszélnek angolul, hát a mai angolóra után meg is tudom érteni mért nem, kb az angoltanár se tud angolul, szinte minden második szavánál alig birtam ki hogy ne nevessek, nagyon rossz a kiejtése is, de legalább gyorsabban szerzek barátokat mert végigdumáljuk a napot. Az osztályom egyébként Quinto A, ami azt jelenti magyarországon 3adik vagy 11edikesek, így nem fogok később osztályt váltani és velük fejezem be az évemet.
Szóval mivel, nem meséltem így kezdjük az elejéről:
Minden rendben volt a repüléssel, Frankfurtban átszálltunk sikeresen, nem késett sehol a gépünk Buenos Airesig, ahová reggel 7 óra körül érkeztünk meg, az egyetlen dolog amin érzékeltük hogy itt tél van az, hogy sötét volt reggel 7kor, egyébként kb olyan idő mint otthon. A befogadó családom korábban eljött Magyarországra és találkoztunk velük, és eljöttek Szegedre is. Pont úgy sikerült összehozni, hogy ők elvileg 2 órával hamarabb érkeznének a másik reptérre, és mondták nekünk hogy maradjunk és várjuk meg őket azon a reptéren ahová mi érkezünk és majd ők átkísérnek a másikhoz. Hát mi vártunk, és vártunk és még többet vártunk, de nem jött senki, mint később kiderült Rio-ban késett a gépük és így nem érték el azt ami Buenos Airesbe hozta volna őket. Én már minden lehetségeset megpróbáltam, információs pult, hogy mért nem működik a telefonszám, aztán elküldtek telekommunikációs központba, ott megadták Catamarca tartományszámát amit a telefonszám elé kell irni, én próbálkoztam fülkéből is hívni őket de sehogy nem sikerült így felhívtam a Catamarca-i ifjúsági felelősom fiát aki Buenos Airesben él. Ő kb 2 óra múlva nagy nehezen odaért hozzánk és átkísért a minket a hotelba busszal majd taxival, csak az a helyzet hogy mi simán mentünk volna taxival, csak egyik helyen azt mondták 10 000Ft, másik helyen 15 000, és végül a buszos megoldás is lett egy 10es szóval inkább el se képzelem mennyi lett volna a taxi 2 idióta beutazó turistának akiket még le is nyúlnak pénzzel. Szóval rendes volt Juan-tól hogy átkísért, és meghívott minket Buenos Airesben, hogy amíg itt vagyunk 1 évig bármikor menjünk el és ő majd teljesen körbevezet a városban és lakhatunk nála addig, hát mi meg örömmel beleegyeztünk és el is megyünk majd Alízzal.
Másnap még kicsit nézelődtünk a városban és rájöttünk milyen gyönyörű.
Azután Lucy (új-zéland) aki már fél éve itt lakik Catamarcába nálunk aludt, hogy jobban érezzem magam, mivel Claudia csak másnap jött haza. Lucy-vel Új-Zélandi kaját főztünk vacsorára, ami nagyon finom is lett.
Ma pedig a második napom volt a suliban. Folyamatosan tanulok új dolgokat, reneteg tapasztalatot szerzek. Egyébként az oktatás errefelé nem valami szigorú, sőt... kijárkálhatnak óra közbe büfébe vagy mosdóba, egész óórán dumálnak, nem számit figyelnek e vagy nem, csomó órára nem is jön be a tanár se. Ők szinte egyáltalán nem beszélnek angolul, hát a mai angolóra után meg is tudom érteni mért nem, kb az angoltanár se tud angolul, szinte minden második szavánál alig birtam ki hogy ne nevessek, nagyon rossz a kiejtése is, de legalább gyorsabban szerzek barátokat mert végigdumáljuk a napot. Az osztályom egyébként Quinto A, ami azt jelenti magyarországon 3adik vagy 11edikesek, így nem fogok később osztályt váltani és velük fejezem be az évemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése