11) todo en orden

Hát ez a blogvezetés nem éppen úgy jött össze mint terveztem, pontosabban nagyon nem. Igyekszem megjavulni és nem tudtam hogy ennyire nem lesz időm blogot írni. Kezdjük az elejéről, tehát még a Córdobai orientáció előtt, próbálok emlékezni mik történtek. Már nagyjából ismerjük a várost és múltkor elmentünk nézelődni, felfedeztük milyen is barátokkal. Egyébként nagyjából ugyanaz a történet, hogy hétköznap sokszor találkozunk cserediákokkal, majd későn érek haza, azonkívül ebben a hónapban 3 cserediáknak is szülinapja volt és megünnepeltük mindet. Korosztályokban akkora nagy különbség nincs a cserediákok között, 16-17-18 évesek vagyunk itt és mindegyikből egyenlő arányban van és jó tudni végre hogy nem én vagyok a legfiatalabb. Már az is kialakult hogy kikkel vagyok többet, persze mindenkit nagyon szeretek és nagyon jól elvagyunk mindenkivel. A helyzet az hogy már nem is tudom elmesélni azt a sok mindent ami történik nap mint nap, a sok tapasztalatot de azért próbálkozom.
Az itteni fogadócsaládomat nagyon szeretem, igaz a hétköznapokban általában csak hárman vagyunk itthon, mégis úgy érzem hogy ez a család a legjobb mind közül, valószínűleg a karácsonyt és a szülinapomat még itt töltöm de nem panaszkodnék ha az egész évet itt tölteném, persze tudom hogy családot kell váltani mert a program egyik része az is hogy minél több tapasztalatot szerezzünk, de így lehet hogy csak 2 családom lesz. Már tudom hogy a január nem épp a legjobb hónapom lesz és nagyon nem várom, ugyanis januárban családváltás és ez mellett a legjobb argentín barátaim mindannyian elmennek cserediáknak európába vagy valahova január hónapban és ugyanúgy egy évre. Nem szeretném hogy elmenjenek, már most sírni tudnék miattuk. A córdobai orientáción is sokat voltam velük is és a többiekkel is és volt egy olyan pont hogy annyira rosszul éreztem magam hogy őket elveszthetem, és megbeszéltük és ők is biztosak benne hogy nyáron amikor én hazamegyek de ők még ott lesznek Európában akkor majd találkozunk és vannak sokan akik meg akarnak látogatni Magyarországon, én meg örömmel várom őket. Tudjátok nem gondoltam hogy ilyen nehéz lesz, hogy a legfontosabb évet akikkel eltöltöm ilyen rossz lesz elválni és még van 3 hónap hátra de mégis ha belegondolok hogy egyszer majd eltávolodunk az nagyon rossz, ugyanis most minden napot velük töltöm és annyi mindent élünk át együtt...
A córdobai orientációról képek és beszámoló majd holnap:)

El fin de semana!:)

Már megint nem volt időm írni, annyi minden történik itt hogy az hihetetlen:D Amúgy a gépem se működött valami jól, ugyanis az a fehér kis usb cucc Cacho irodájában maradt és most kaptam vissza és most már tudom használni.
Szóval pénteken suli után jött értem Silvia és Luz (elvileg 3 hónapig at hittem hogy első fogadó család de terv változott, lásd:korábbi bejegyzések), és elmentünk velük Lomitos-t ebédelni egy étterembe és sokat beszélgettünk, nagyon aranyosak, szerintem máskor is szólok nekik és találkozok velük, valószínűleg ők lesznek a második fogadócsaládom de nem vagyok benne biztos. Szóval ebéd után már vinniük is kellett engem haza Cachoékhoz ugyanis délután fél 3-kor indultunk Cachoval a hegyekbe túrázni és egyébként ő minden nap megy, és a változatosság kedvéért most én is mentem mivel Aline(belga) Flor(Aline fogadótesója), Antoine(francia), Nicolas (Antoine fogadótesója) és Sjef(holland) is mentek és nem akartam kimaradni ha már ennyi barátom megy. Hát ez még rosszabb volt mint az első túránk, csak felfelé mentünk meredeken, nagyon nehéz volt, alig bírtuk, én nagyon fáradt voltam, komolyan ez rosszabb mint egy kemény sport edzés akármilyen sportból, sokkal rosszabb. Aztán nagy nehezen felértünk a csúcsra, viszont nem vittem magammal fényképezőt így nincsenek képek, de valami gyönyörű volt, egyébként nagyon sok kaktusz van arrafelé. És csak utána kezdődött a java amikor visszafelé tartottunk, amúgy nem úton mentünk hanem sziklákon ugráltunk kb lefele, de mondjuk nem is tudom mért mentünk arrafelé, mert ott Tarzan-nak éreztem magam, olyanokat csináltunk..hahahah És végül megálltunk egy narancsfánál és ott ettünk narancsot meg a folyóból ami 15 centi mély meg 25 centi széles ugyanis innen ered, abból ittunk és kristálytiszta ez a víz, és egészséges is, meg a hegyekben a levegő is az.
Miután hazaértünk hullafáradtan, már kezdhettem is készülődni ugyanis este 9 körül indulnom kellett Flor házához, mert 11-re meg voltunk hívva Nicolas házába a többi cserediákkal együtt és én azután Flor-nál aludtam így hamarabb át kellett vinnem a cuccaimat. De mindezek előtt Matías 7-8 körül jött értem és elmentünk egy boltba hogy vegyünk hamburgerhez való cuccokat, hogy majd azt kajáljunk Nicolas-nál és vettünk 45 hamburgerhez való hozzávalókat 15 főre, de elfogyott mind meg nem voltak hatalmas hamburgerek. Egyébként már elég sokszor aludtam Flor-éknál, főleg buli után és ilyenkor Cacho-ék elvisznek és ők is ott esznek náluk. Amit nem rég tudtam meg, hogy Cacho lánya vagyis a 'tesóm' és Flor bátyja már régóta együtt vannak, és most Córdobába járnak egyetemre mindketten, gondolom emiatt is ennyire összetartó a két család.
Nicolas-nál voltunk hajnali 4-5ig, nagyon jól éreztük magunkat, táncoltunk, sohasem unatkozunk velük. Majd volt aki ott maradt, volt aki hazament ebben az időben mi pedig (Jacob-ausztrál, Eugenia-Jacob argentintesója, Martin-belga, Marcos-Martin argentintesója, Flor, Aline, és én hívtunk taxit hogy majd elmenjünk egy helyre, ahová lányoknak ingyenes volt a belépés, Flor ismerte is a szülinapost, csak amikor odaértünk, a fiúkat nem akarták beengedni, így egy kis idő múlva jött értünk Flor anyukája és hazavitt és náluk aludtam.
Aline és Flor:

Másnap délután 2-kor keltettek fel minket hogy ebédidő van, majd ebéd után még kicsit náluk maradtunk és 5-6 óra körül elindultunkFlorral és Aline-nal Lucy(-újzélandi) házához, majd az én házamhoz (amúgy Flor és az én házam a lehető legmesszebb van egymástól, a város 2 végében), és én nálunk sütöttem palacsintát, Gundel-palacsintát, eléggé ízlett nekik. Még aznap (szombat) este volt a Quintana sulinak a 'királynőválasztási bulija' (amúgy ez ebben az időszakban van és minden szombaton másik suli kerül sorra), engem osztálytársak hívtak egyébként ide és velük mentem, csakhogy még Lucy-ék is meghívtak magukhoz filmezni estére, de végül nem mentem velük mert korábban megígértem Mathilde-nek (dánia) hogy nálunkaludhat miután elmentünk erre, ugyanis ő nagyon messze lakik a belvárostól. De még este 11-kor átjött Matías, és Cacho rendelt nekünk pizzát, nálunk kajáltunk majd ők elmentek én meg kezdtem készülődni és az osztálytársaim éjfél után kicsivel jöttek értem, majd haza is hoztak utána engem és Mathilde-t is.
Itt van pár kép róluk:

 Vasárnap én dél körül keltem fel, majd közölték velem hogy ebédre jön hozzánk 12 ember, köztük Flor családja és Omar Rivas-ék is (ő az ifjúsági felelősöm itt)
Én meg elkezdtem sütni palacsintákat, hogy desszertre az is legyen a sok minden más mellé. Viszont Omar 1 körül megérkezett és vele és Cacho-val hárman (Mathilde még aludt) indultunk is a reptérre, mert az amerikai lány (Kristen) gépe 1:30kor érkezett, hát mint később kiderült, hamarabb érkezett és mire odaértünk ő már le is szállt a gépről, csak elég rossz fogadtatás volt, mert a családja még nem ért oda csak mi, így mi elhoztuk magunkhoz és velünk ebédelt, és a családja később jött. Közben jött Lucy is, és délután 5 körül Matías is átjött, majd 6-kor indultunk velük (Flor, Aline, Matias) a vársoba, hogy találkozzunk uzsonnára a többi cserediákkal, Lucy már elment Kristennel korábban. És mindenki ott volt, Ocampo-ba beültünk, beszélgettünk, kajáltunk, aztán 8 körül elmentünk mindannyian a szemben lévő Bowling pályára és ott Bowling-oztunk 3 csapatban (én voltam: Marcossal, Martinnal, Sol-lal(argentin aki amúgy januárban megy magyarországra cserediáknak, és velünk volt még Agustina aki 1 év múlva megy magyarországra cserediákként), itt elég érdekesen játszák, nem gépek állitgatják a bábukat hanem emberek, akiknek a lábuk kilátszik és elég vicces, de amúgy nagyon jól éreztük magunkat ismét és este 11 körül értem haza Vasárnap.

A vasárnapi ebédről képek:
Asado-t láthattok sülni és a tányéron pedig sokféle saláta és Chorizo (kolbász).

Képek a Bowlingozásról:

 Ma mentem először röplabda edzésre a suliba délután, ami szintén elég érdekes, azt mondják túl erőseket ütök és az egész csoportból csak egy lány tud velem játszani párban, viszont vele tényleg normálisan ütögetünk, a többiek amúgy nagyon kicsik és nem tudják visszaütni a labdáimat. Utána egyedül mentem haza busszal és először, ÉS nem tévedtem el, nem raboltak ki és nem szálltam rossz buszra sem és a jó busz is arrafele ment ahol lakok!!! hahahaha amúgy itt mindig meg kell kérdezni mielőtt felszállok hogy megy e a Felipe Varela emlékműhöz, ugyanis itt nem igazán van fix útvonala a buszoknak és elég érdekes, mondjuk ki kell nyújtani a kezedet hogy megálljon, meg nem is mindig áll meg... de végülis sikeresen hazajutottam. Holnap délután érkezik a Kanadai srác (Kory), így rögtön suli után Cachoval majd indulunk a reptérre üdvözölni őt. Amúgy Cacho-ék most Rotary gyűlésen vannak, így egyedül vagyok itthon, vagyis Linda kutyával.
Mint láthatjátok eléggé zsúfoltak a napjaim, ami szerintem nagyon is jó, sosem unatkozom, hát ez a hétvége nagyon programdús volt ahogy a következő napjaim, heteim, hónapjaim is, majd látni fogjátok, már rengeteg elkövetkezendő programról tudok.
Egyébként már lassan megtanulok biztonságos lenni, amiket látok ők is eléggé azok, például ha itthon vagyunk ha nem, mindig ég a villany a házban, de hallottam is hogy mielőtt nem volt itt Linda kutya azelőtt tőlük is loptak el dolgokat. Az én útlevelemet is elkérte Cacho hogy megőrizze és nem is otthon rakta el hanem az irodába bevitte. Utcán is nagyon kell figyelni a táskámra, magam előtt hordani, és amikor ma jöttem haza akkor is láttam hogy egy motoros nagyon nézi a táskám de mikor magam elé tettem elment onnan, ugyanis itt az a szokás hogy a motorosok késsel járkálnak és levágják a válladról a táskádat ha nem vigyázol. Amúgy itt is láttam ma olyan hosszúszoknyás romákat, mint otthon, nem is gondoltam hogy itt is élnek, de itt még veszélyesebbek mint otthon. Mondták argentínok hogy ne is nézzek rájuk mert ha rájuk nézek kirabolnak, hát nagyon jó. majd legalább megtanulok jobban vigyázni.