Argentína-Uruguay Focimeccs MESSI-vel:

Végül nagy nehezen, de minden engedélyt megszerezve sikerült elindulni megint Mendozába ARGENTINA-URUGUAY IGAZI FOCIMECCSRE. Elképesztő, hetekkel ezelőtt minden nap erről beszéltük és el sem bírtuk hinni hogy ez tényleg megtörténik az életünkben és eljutunk egy ilyen meccsre. A meccs péntek este volt, íyg már csütörtök éjszaka elindultunk heten. Kory (kanada), Antoine (francia), Martin (belga), Kristen (amcsi), Aline (belga), Flor (argentín) és én, plusz Flor anyuja kísért minket mert a rotarynál ez is egy kikötés volt, hogy egyedül csak cserediákok nem utazhatunk. Reggel meg is érkeztünk Mendozába, végül mindannyian Flor nagynénje házába mentünk, nehezen de volt hely mindenkinek aludni. És dél körül bementünk a városba cserediákokkal, sétálgattunk, beültünk egy étterembe kajálni. Na meg elmentünk az a hotel előtt ahol Uruguay szállt meg, rengeteg kocsi, rendőr és sajtó is volt, kamerákkal. Szerintem elég feltűnőek vagyunk hogy külföldiek vagyunk, kiszúrtak minket és Martint Antoine-t és engem befogtak egy interjúra, az uruguayi tévében is benne voltuk. Kérdéseket tettek fel, kinek szurkolunk, megyünk e a meccsre, attól hogy uruguayi tévé volt, hazudni nem hazudhatunk hogy argentína miatt jöttünk és nekik szurkolunk, majd kipróbáltatták velünk a máte teát, és még 1-2 kérdés volt. Ez volt életem első igazi tévé interjúja.
Kis csapatunk:

 

És végül a kezemben volt!!!!!!

 3 órával korábban érkeztünk hogy jó helyünk legyen és hát nem paaszkodom, azt hiszem egyik legjobb helyen ültünk, mindent lehetett látni.

 Nagyon hazafiasan tisztára beöltöztünk Argentínásnak!! és napközben zászlókat is vettünk!!

 Hihetetlen jó volt, végig tomboltuk az egészet, az egész hangulata nagyon király. Össze sem lehet hasonlítani a tévében nézettekkel.  Ugyanis 3 napra rá Chilében  játszott Argentína és tévében néztük és köze sincs az igazihoz. Még most is visszaemlékszem és hallom ahogy mindenki kiabálja 'óléóléóléólé, MessiMessi'. soha nem felejtem el!!

 Ezek a kommandósok elég viccesek voltak, egész meccs alatt körbekörbe rohangáltak a pályán.

 És hát a végeredmény természeteseeeeeen ARGENTÍNAAAAA!!! gyönyörű meccs volt!!

Napközben az egész város teli volt, rengeteg uruguayi, mindenki beöltözve! ami érdekes volt hogy uruguayi és argentín szurkolók nem ültek egy helyen, hát meg is volt az oka, és szögecses kerítés választotta el a két féle szurkolókat. Plusz mi nem a legolcsóbb publik jegyet vettük hanem a jobbat, és ahogy láttam hogy néznek ki és hogy viselkednek a publikosok, hát örtültem hogy nem azt vettük. Nekünk így viszonylag 'nyugis' volt. Naaagyon örülök hogy ezt is átélhettem!!:)

Mendoza

A következő hét az argentínában úgynevezett diák hét volt, mikor nem kellett suliban menni, és általában a Catamarcaia diákok mind elutaztak egy kisfaluba, El Rodeo-ba és ott ünnepelték meg.
Viszont mi, Aline (belga), Flor (Aline argentín tesója) és én úgy döntöttünk, inkább Mendozába utazunk, ami gyönyörű város, és Flornak a nagynénjéék ott laknak, így meglátogathattuk őket. Tényleg nagyon szép hely, azt hiszem elmondhatom hogy ez a kisváros mostmár rajta van a 'helyek ahol szívesen élnék' nevű listámon. A házak is gyönyörűek arrafelé. És egész végig Flor unokatesójával voltunk aki megmutatta nekünk a legjobb helyeket a városban.

 Ezen a helyen találtunk egy McDonalds-ot és végre ettünk is ott, Catamarcában na meg egész argentínában alig lehet találni, és egy idő után hiányzik. Aztán az egyik boltban még nutellát is találtunk, be is vásároltam 3 üveggel. Mert azt sem lehet Catamarcában kapni.

 Ezt a képet út közben készítettem, olyan mintha tűz lenne ott:

A lényeg hogy jól választottunk hogy ide jöttünk el, gyönyörű helyeken jártam:)

Córdobai orientáció!

Igaz hogy szeptember 14-16, hétvégén volt de jobb későn mint soha. Én egy nappal hamarabb elindultam a családommal, mert a fogadótesóim Córdobában élnek, ott tanulnak és így ott voltunk az ő apartmanjukban. Megismertem végre őket is. Nagyon imádom őket. Amit sajnálok hogy nem velük élek, sokkal jobb lenne, remélem még sokat látom őket.
Másnap délután 2-kor oda kellett mennem az egyik főtérre, mert onnan indult a busz, a szálláshoz, és a buszon córdobaiak, vagy córdobai cserediákok voltak, így én idegenként felszálltam, és teljesen véletlen egy olyan argentín srác mellé ültem aki Magyarországra megy cserediáknak januárban. Egyébként az orientáción kb 50 külföldi és 50 jövőbeli cserediák volt. Sokmindenkit ismertem meg, nagyon jól éreztem velük magam az első pillanattól kezdve.
Ugyan nem láttam sokat Córdobából, de ahol jártam az elég szép volt:

 És akkor itt az egész csapat, mindenhonnan a nagyvilágból:)

 

Mint láthatjátok, egyik este jelmezbál volt, nekem wonderwoman-nek sikerült öltöznöm, az egyetlen normálisabb jelmez amit Catamarcában találni lehetett, de amúgy vicces este volt:D

 És mindenkinek be kellett mutatnia az országát spanyolul, mi jól csináltuk, ja meg mindenkinek a saját himnuszát el kellett énekelni! VAMOS HUNGRÍA!

A szobákat a rotary választotta ki, olyanokkal rakott össze, akiket biztosan ne ismerjek és volt benne argentín is meg cserediák is, itt 3 argentínnal voltam egy szobában meg egy belga lánnyal! nagyon örülök hogy megismerhettem őket, a belga lánnyal is nagyon jól kijöttünk:)
Kitűző és névjegykártyacsere is megvolt, azóta meg még több lett, majd összeszámolom már mennyi van.

Esta semana!

A napjaim egyre jobban besűrűsödtek, egyre több az elfoglaltság. Hétfőn kezdtem el a Rotary által szervezett tevékenységeket, amik egy része kötelező is. Ez az első a Folklore táncóra volt, ami itt észak-argentínában táncolnak csak, és általában egy csoport táncolja, de elég egy pár is, a férfi és a lány egymásnak táncol, egymás szemébe kell nézni végig, vannak benne olyan részek amikor csettintgetni is kell, elég érdekes. Nekem nagyon tetszett, jól szórakoztunk a többi cserediák is ott volt, így vicces volt, plusz ha valaki elrontja akkor eléggé feltűnő. Ezután az órák után mindig későn fogok hazaérni, mivel este 8-kor kezdődik a Tango 9:30-ig és rögtön utána megyünk át egy másik terembe, ahol Folklore-t táncolunk este 11-ig, majd utána megyek haza busszal, és ez minden héten hétfőn és szerdán így lesz. Az első Tango órámra is elmentem szerdán, hát az se volt semmi, nekem tetszett, ott is jól éreztem magam, mert vagyunk vagy 10 cserediákok és mindannyian kezdők, de már alap lépések után, majd egy kis gyakorlás és nehezítés után párba állítottak és rendesen táncolni kellett, nagyon intenzíven tanítanak, és örülök hogy itt Argentínában, a tango hazájában tanulhatom meg a tango-t. Remélem egyszer tényleg jól fogom majd táncolni, és ha jól megy 1 évig akkor otthon is folytatom, persze ez még nem biztos, mert elég bonyolult és nezés lépések vannak, azonkívül nagyon érzéki, mert a pároddal nagyon össze kell hangolódni. Én az első órán 3 különböző párt is kaptam, és mindannyian már évek óta táncolják, és ezek közül 1 volt olyan akivel tényleg jól haladtunk és meg is dícsértek, a másik többet várt el tőlem amit én nem tudtam, a harmadik meg nem tudom, nem volt jó.
Ma pedig elmentem az első különspanyolórámra, de nagyon rossz volt, elgalábbis a számomra, persze lehet hogy majd elkezdünk jobban tanulni, de mind a 15 cserediák egy csoportba volt berakva, na most az a cserediák is ott volt aki semmit nem beszél spanyolul, tehát a 'mi a neved' kérdésre úgy válaszolt hogy '18' és mindezt másfél hónap ittlét után, tehát gratulálok neki, de nem is ez a lényeg hanem hogy egy csoportban van velem, én meg már beszélek, tehát pénzkidobás az alapokról lépegetni velük. De már megtudtam, hogy az egyetemen is van valami féle spanyolóra, ami ráadásul ingyenes, de nem értem ez hogy lehet, majd biztos kiderül közben valami amiért fizetni kell, és elvileg ezzel évvégén, júniusban, több orszégban elismert nyelvvizsgát is lehet tenni, így inkább ezt folytatnám ha a mostani továbbra is ilyen lesz. Egyébként nagyon változatos ahogy a többiek tanulnak spanyolul, mármint a gyorsaságra gondolok, én átlátom mert én már teljesen beszélek spanyolul és így megfigyelem a többieket. Például (most azokról beszélek akik a nulla szintről kezdték) a kanadai srác másfél hónap után is csak annyit tud hogy Szia , hogy vagy', és utána elkezd angolul beszélni és nem is látszik hogy törekedne a spanyolra. A belga srác nagyon vicces, mert ő ugye franciául beszél és ő úgy döntött a franciát spanyolosítja, csak ez nem mindig sikerül és annál viccesebb lesz, de már egész jól megy neki, ha felhívja a fogadóapukáját hogy jöjjön érte akkor 20 perc alatt el tudja magyarázni hogy Cacho házában van. A dán lányok közül, az egyik már egészen elgagyog, a másik szintén nulla amit beszél. A holland srác másfél hónap után már jobb szinten van mint az ausztrál srác aki 8 hónapja van itt, de még nincs olyan szinten, mint az újzélandi lány vagy én. Nagyon nagyon különböző szinten beszélünk spanyolul. Na meg angolul is, mindenki másik akcentussal, ma a spanyolóra után tiszta angol anyanyelvűekkel jöttem haza, tehát ausztrál, új-zélandi, kanadai és amerikai és azt vettem észre hogy már ezek között is különbségeket tudok tenni és meg tudom állapítani honnan jöttek.
Holnap elmegy Claudia Córdobába, Cacho pedig már szerdán elment a hegyekbe és mindketten csak jövőhét szerdán jönnek vissza, így szülők nélkül maradok itthon, és át kell költöznöm addig a belga lány családjához. Holnap estefelé pedig 8-an összegyűlünk az én házamba, ugyanis el akarunk menni 8-an barátok Mendozába, az Argentína-Uruguay focimeccsre, ami jövőhéten van, és már meg vannak a jegyek, amúgy 4 fiú, 4 lány, ezek között a belga lány, amerikai lány egy argentín lány és én, a srácok pedig a kanadai, francia, belga és egy argentín. Elég jó csapatot raktunk össze, nagyon jó lenne, csak van egy kis problémánk, mégpedig nincs meg az engedélyünk a Rotarytól, és ezért is gyűlünk össze hogy egy szép, jól megtervezett kis utazással álljunk a rotaristák elé és mindent magyarázzunk el nekik, ugyanis a lányoknak már van helyük ahova mehetnek egy családba aludni, mégpedig az argentín lány unokatesójáékhoz és el is engedtek minket mert ismerik is a családot, a gond a srácokkal volt, mert nekik nem volt hova menniük, de én találtam valakit és ha minden igaz az is meg lesz oldva, holnap mindent átbeszélünk:)
Ma ezt találtuk a tusólóban a francia bratyómmal. Elég cuki, remélem más meglepetés nem vár minket.

 Ma ezzel várt haza a fogadóanyukám suliból, hát nem akartam elhinni, itt argentínában töltött káposztát ehetek, nagyon örültem neki!!!

Eddigi dolgok összefoglalva.

Hát valahogy soha nincs időm ide írni, de igazság szerint mindig halasztgatom, de most úgy döntöttem előreugrok és a két lényegesebb hetet amit Mendozában és Córdobában töltöttem, azt majd máskor írom le képekkel együtt, mivel hosszabb lenne és most elmaradnék a többi dolgokkal is.
Röviden annyi hogy Mendoza után, Antoine, a francia srác ideköltözött hozzánk két hétre, mivel az ő családja elutazott vakációzni New York-ba, és addig nálunk marad. Egyébként részben azért is utazott el az a család Amerikába, mert a kisebbik lányuk most lett 15 éves, és itt elég különös szokás van ha a lányok 15 évesek lesznek: két verzió lehetséges, az egyik az hogy elutaznak Orlandoba a Disneyland-be, vagy rendeznek egy 300-500 személyes szülinapi bulit, tüzijátékokkal és minden fullos dologgal. Tapasztalataim szerint tényleg betartják ezeket, akiket ismerek azoknak a nagy része valamelyiket megtette. Egyébként szoktak is olyan programok lenni, amiben a 2 befogadótesóm is idegenvezetők, hogy elvisznek évente kétszer 800 lányt Disneylandbe és a szülők fizetik be őket, csak mert 15 évesek. Itt eléggé jó dolguk van, és a fiúknak nem jár semmi különleges ilyenkor, meg már kezdem azt hinni hogy Disneyland Argentínából él meg, amennyit hallom, mit meg nem tesznek szülők azért hogy befizethessék a gyerekeiket, sokan hitelt is felvesznek a házra, szerintem ez már túl sok egy 15 éves lányért.
Szóval ugye itt lakik a franciasrác, elég jól megvagyunk, nagyon nem változtatott semmit meg, sokat beszélgetünk, legalább nem unatkozok, bár eddig sem tettem, mindig volt és van program.
Csütörtökön nagyon megbetegedtem, így nem mentem suliba és pénteken sem, de pénteken már jobban voltam, így este elmentem a többi cserediákkal, beültünk valahova, elbeszélgettünk, majd hazahozott Antoine-t és engem Matias, bár elég komplikáltan, mert közbe a rendőrök is igazoltattak ráadásul 6an voltunk a kocsiban, ami még jó arány hozzánk képest mert volt már 9 is, de adtunk nekik 2000 forintot és elengedtek, tetszik az itteni rendszer. Egyébként annyira imádom hogy ilyen sok cserediák van a városban, annyira jól érezzük magunkat, nem is tudom mi lenne ha ők nem lennének, nagyon imádom őket, meg az argentínokat is akik majd januárban lesznek cserediákok. Kialakult ez a nagyobb baráti körünk és minden hétvégén összegyűlünk, többször is, többi cserediákokkal meg néhánnyal akár minden nap is szoktam találkozgatni, soha sem unatkozom. Honvágyam olyan eszméletlenül őszintén megmondom hogy nem volt, nem tudom miért, talán nincs időm elgondolkozni hogy valami hiányozna, de amit mondtak hogy milyen nehéz lesz az első 1-2 hónap meg végig fogom sírni, az valahogy nálam nem így volt, sőt olyan sírhatnékom sem volt, csak amikor beteg lettem akkor egy kicsit, de az is azért mert elég rossz volt, de konkrétan azért mert hiányzana valami, olyan még nem volt.
Másnap délután 1-2 körül ébredtünk fel ha jól emlékszem, de délután 3-kor már kötelező túra volt szervezve a hegyekbe az összes cserediáknak. Végül 30-an mentünk el, elég rossz volt mert még bennem volt a betegség, de aztán a hegy tetején erőt vettem és végül jól éreztem magam. Képek a túráról és egyebekről a Córdobai és Mendozai képekkel együtt. Ez a 3 órahosszás túrácska után rotary gyűlés következett, este 6-7 körül értünk oda, végre megkaptuk a zsebpénzünket, ami nagyjából semmi, ahhoz képest másik országba mennyit kapnak, de legalább valamit kaptunk. Majd úgy volt este átmegyek Aline-ékhoz meg voltak egyéb terveink, de nem jött össze, mert otthon kellett maradnom vacsora végéig majd később vittek át engem éjfél után hozzájuk. Egyébként vacsorára eljött Cacho jóbarátja, akit már korbábban ismertem, és szinte minden héten látom is, ő egyébként Oroszország argentín nagykövete volt 4 évig, elég hosszú múltja van majd később elmesélem, de érdekes ilyen embereket is megismerni, nem gondoltam volna hogy egy nagykövetet ennyire megismerek majd. Szóval átvittek este Florékhoz, ahol ott volt Aline, Kristen és Lucy is és végül nem mentünk el otthonról hanem hajnalig beszélgettünk, majd 4-5 körül Kristen és Lucy elmentek, én ottmaradtam és valahogy észre se vettük hogy átbeszélgettük az éjszakát és egyszer csak ránéztem az órára és reggel fél 8 volt, de nagyon jót beszélgettünk, aludtunk kicsit majd délben Cachoék jöttek értünk, mert ebédre meg voltunk hívva a nagykövethez, és ugyanígy a 4 lány mind ment és még a francia srác, meg később érkezett de a belga srác is ott volt, gyönyörű és lenyűgöző a házuk, nagyon tetszett, álmházam ez úgy érzem. Szép délutánt töltöttünk ott amúgy. Azok után estefelé eljöttek hozzánk a barátok onnan uzsonnázni, palacsintát sütöttünk Új-zélandi módra, kipróbálták a pálinkát is.
Most már minden nap szeretnék írni kicsit, mert az összefoglalások valahogy nem mennek, így többrövid lesz majd::)

11) todo en orden

Hát ez a blogvezetés nem éppen úgy jött össze mint terveztem, pontosabban nagyon nem. Igyekszem megjavulni és nem tudtam hogy ennyire nem lesz időm blogot írni. Kezdjük az elejéről, tehát még a Córdobai orientáció előtt, próbálok emlékezni mik történtek. Már nagyjából ismerjük a várost és múltkor elmentünk nézelődni, felfedeztük milyen is barátokkal. Egyébként nagyjából ugyanaz a történet, hogy hétköznap sokszor találkozunk cserediákokkal, majd későn érek haza, azonkívül ebben a hónapban 3 cserediáknak is szülinapja volt és megünnepeltük mindet. Korosztályokban akkora nagy különbség nincs a cserediákok között, 16-17-18 évesek vagyunk itt és mindegyikből egyenlő arányban van és jó tudni végre hogy nem én vagyok a legfiatalabb. Már az is kialakult hogy kikkel vagyok többet, persze mindenkit nagyon szeretek és nagyon jól elvagyunk mindenkivel. A helyzet az hogy már nem is tudom elmesélni azt a sok mindent ami történik nap mint nap, a sok tapasztalatot de azért próbálkozom.
Az itteni fogadócsaládomat nagyon szeretem, igaz a hétköznapokban általában csak hárman vagyunk itthon, mégis úgy érzem hogy ez a család a legjobb mind közül, valószínűleg a karácsonyt és a szülinapomat még itt töltöm de nem panaszkodnék ha az egész évet itt tölteném, persze tudom hogy családot kell váltani mert a program egyik része az is hogy minél több tapasztalatot szerezzünk, de így lehet hogy csak 2 családom lesz. Már tudom hogy a január nem épp a legjobb hónapom lesz és nagyon nem várom, ugyanis januárban családváltás és ez mellett a legjobb argentín barátaim mindannyian elmennek cserediáknak európába vagy valahova január hónapban és ugyanúgy egy évre. Nem szeretném hogy elmenjenek, már most sírni tudnék miattuk. A córdobai orientáción is sokat voltam velük is és a többiekkel is és volt egy olyan pont hogy annyira rosszul éreztem magam hogy őket elveszthetem, és megbeszéltük és ők is biztosak benne hogy nyáron amikor én hazamegyek de ők még ott lesznek Európában akkor majd találkozunk és vannak sokan akik meg akarnak látogatni Magyarországon, én meg örömmel várom őket. Tudjátok nem gondoltam hogy ilyen nehéz lesz, hogy a legfontosabb évet akikkel eltöltöm ilyen rossz lesz elválni és még van 3 hónap hátra de mégis ha belegondolok hogy egyszer majd eltávolodunk az nagyon rossz, ugyanis most minden napot velük töltöm és annyi mindent élünk át együtt...
A córdobai orientációról képek és beszámoló majd holnap:)

El fin de semana!:)

Már megint nem volt időm írni, annyi minden történik itt hogy az hihetetlen:D Amúgy a gépem se működött valami jól, ugyanis az a fehér kis usb cucc Cacho irodájában maradt és most kaptam vissza és most már tudom használni.
Szóval pénteken suli után jött értem Silvia és Luz (elvileg 3 hónapig at hittem hogy első fogadó család de terv változott, lásd:korábbi bejegyzések), és elmentünk velük Lomitos-t ebédelni egy étterembe és sokat beszélgettünk, nagyon aranyosak, szerintem máskor is szólok nekik és találkozok velük, valószínűleg ők lesznek a második fogadócsaládom de nem vagyok benne biztos. Szóval ebéd után már vinniük is kellett engem haza Cachoékhoz ugyanis délután fél 3-kor indultunk Cachoval a hegyekbe túrázni és egyébként ő minden nap megy, és a változatosság kedvéért most én is mentem mivel Aline(belga) Flor(Aline fogadótesója), Antoine(francia), Nicolas (Antoine fogadótesója) és Sjef(holland) is mentek és nem akartam kimaradni ha már ennyi barátom megy. Hát ez még rosszabb volt mint az első túránk, csak felfelé mentünk meredeken, nagyon nehéz volt, alig bírtuk, én nagyon fáradt voltam, komolyan ez rosszabb mint egy kemény sport edzés akármilyen sportból, sokkal rosszabb. Aztán nagy nehezen felértünk a csúcsra, viszont nem vittem magammal fényképezőt így nincsenek képek, de valami gyönyörű volt, egyébként nagyon sok kaktusz van arrafelé. És csak utána kezdődött a java amikor visszafelé tartottunk, amúgy nem úton mentünk hanem sziklákon ugráltunk kb lefele, de mondjuk nem is tudom mért mentünk arrafelé, mert ott Tarzan-nak éreztem magam, olyanokat csináltunk..hahahah És végül megálltunk egy narancsfánál és ott ettünk narancsot meg a folyóból ami 15 centi mély meg 25 centi széles ugyanis innen ered, abból ittunk és kristálytiszta ez a víz, és egészséges is, meg a hegyekben a levegő is az.
Miután hazaértünk hullafáradtan, már kezdhettem is készülődni ugyanis este 9 körül indulnom kellett Flor házához, mert 11-re meg voltunk hívva Nicolas házába a többi cserediákkal együtt és én azután Flor-nál aludtam így hamarabb át kellett vinnem a cuccaimat. De mindezek előtt Matías 7-8 körül jött értem és elmentünk egy boltba hogy vegyünk hamburgerhez való cuccokat, hogy majd azt kajáljunk Nicolas-nál és vettünk 45 hamburgerhez való hozzávalókat 15 főre, de elfogyott mind meg nem voltak hatalmas hamburgerek. Egyébként már elég sokszor aludtam Flor-éknál, főleg buli után és ilyenkor Cacho-ék elvisznek és ők is ott esznek náluk. Amit nem rég tudtam meg, hogy Cacho lánya vagyis a 'tesóm' és Flor bátyja már régóta együtt vannak, és most Córdobába járnak egyetemre mindketten, gondolom emiatt is ennyire összetartó a két család.
Nicolas-nál voltunk hajnali 4-5ig, nagyon jól éreztük magunkat, táncoltunk, sohasem unatkozunk velük. Majd volt aki ott maradt, volt aki hazament ebben az időben mi pedig (Jacob-ausztrál, Eugenia-Jacob argentintesója, Martin-belga, Marcos-Martin argentintesója, Flor, Aline, és én hívtunk taxit hogy majd elmenjünk egy helyre, ahová lányoknak ingyenes volt a belépés, Flor ismerte is a szülinapost, csak amikor odaértünk, a fiúkat nem akarták beengedni, így egy kis idő múlva jött értünk Flor anyukája és hazavitt és náluk aludtam.
Aline és Flor:

Másnap délután 2-kor keltettek fel minket hogy ebédidő van, majd ebéd után még kicsit náluk maradtunk és 5-6 óra körül elindultunkFlorral és Aline-nal Lucy(-újzélandi) házához, majd az én házamhoz (amúgy Flor és az én házam a lehető legmesszebb van egymástól, a város 2 végében), és én nálunk sütöttem palacsintát, Gundel-palacsintát, eléggé ízlett nekik. Még aznap (szombat) este volt a Quintana sulinak a 'királynőválasztási bulija' (amúgy ez ebben az időszakban van és minden szombaton másik suli kerül sorra), engem osztálytársak hívtak egyébként ide és velük mentem, csakhogy még Lucy-ék is meghívtak magukhoz filmezni estére, de végül nem mentem velük mert korábban megígértem Mathilde-nek (dánia) hogy nálunkaludhat miután elmentünk erre, ugyanis ő nagyon messze lakik a belvárostól. De még este 11-kor átjött Matías, és Cacho rendelt nekünk pizzát, nálunk kajáltunk majd ők elmentek én meg kezdtem készülődni és az osztálytársaim éjfél után kicsivel jöttek értem, majd haza is hoztak utána engem és Mathilde-t is.
Itt van pár kép róluk:

 Vasárnap én dél körül keltem fel, majd közölték velem hogy ebédre jön hozzánk 12 ember, köztük Flor családja és Omar Rivas-ék is (ő az ifjúsági felelősöm itt)
Én meg elkezdtem sütni palacsintákat, hogy desszertre az is legyen a sok minden más mellé. Viszont Omar 1 körül megérkezett és vele és Cacho-val hárman (Mathilde még aludt) indultunk is a reptérre, mert az amerikai lány (Kristen) gépe 1:30kor érkezett, hát mint később kiderült, hamarabb érkezett és mire odaértünk ő már le is szállt a gépről, csak elég rossz fogadtatás volt, mert a családja még nem ért oda csak mi, így mi elhoztuk magunkhoz és velünk ebédelt, és a családja később jött. Közben jött Lucy is, és délután 5 körül Matías is átjött, majd 6-kor indultunk velük (Flor, Aline, Matias) a vársoba, hogy találkozzunk uzsonnára a többi cserediákkal, Lucy már elment Kristennel korábban. És mindenki ott volt, Ocampo-ba beültünk, beszélgettünk, kajáltunk, aztán 8 körül elmentünk mindannyian a szemben lévő Bowling pályára és ott Bowling-oztunk 3 csapatban (én voltam: Marcossal, Martinnal, Sol-lal(argentin aki amúgy januárban megy magyarországra cserediáknak, és velünk volt még Agustina aki 1 év múlva megy magyarországra cserediákként), itt elég érdekesen játszák, nem gépek állitgatják a bábukat hanem emberek, akiknek a lábuk kilátszik és elég vicces, de amúgy nagyon jól éreztük magunkat ismét és este 11 körül értem haza Vasárnap.

A vasárnapi ebédről képek:
Asado-t láthattok sülni és a tányéron pedig sokféle saláta és Chorizo (kolbász).

Képek a Bowlingozásról:

 Ma mentem először röplabda edzésre a suliba délután, ami szintén elég érdekes, azt mondják túl erőseket ütök és az egész csoportból csak egy lány tud velem játszani párban, viszont vele tényleg normálisan ütögetünk, a többiek amúgy nagyon kicsik és nem tudják visszaütni a labdáimat. Utána egyedül mentem haza busszal és először, ÉS nem tévedtem el, nem raboltak ki és nem szálltam rossz buszra sem és a jó busz is arrafele ment ahol lakok!!! hahahaha amúgy itt mindig meg kell kérdezni mielőtt felszállok hogy megy e a Felipe Varela emlékműhöz, ugyanis itt nem igazán van fix útvonala a buszoknak és elég érdekes, mondjuk ki kell nyújtani a kezedet hogy megálljon, meg nem is mindig áll meg... de végülis sikeresen hazajutottam. Holnap délután érkezik a Kanadai srác (Kory), így rögtön suli után Cachoval majd indulunk a reptérre üdvözölni őt. Amúgy Cacho-ék most Rotary gyűlésen vannak, így egyedül vagyok itthon, vagyis Linda kutyával.
Mint láthatjátok eléggé zsúfoltak a napjaim, ami szerintem nagyon is jó, sosem unatkozom, hát ez a hétvége nagyon programdús volt ahogy a következő napjaim, heteim, hónapjaim is, majd látni fogjátok, már rengeteg elkövetkezendő programról tudok.
Egyébként már lassan megtanulok biztonságos lenni, amiket látok ők is eléggé azok, például ha itthon vagyunk ha nem, mindig ég a villany a házban, de hallottam is hogy mielőtt nem volt itt Linda kutya azelőtt tőlük is loptak el dolgokat. Az én útlevelemet is elkérte Cacho hogy megőrizze és nem is otthon rakta el hanem az irodába bevitte. Utcán is nagyon kell figyelni a táskámra, magam előtt hordani, és amikor ma jöttem haza akkor is láttam hogy egy motoros nagyon nézi a táskám de mikor magam elé tettem elment onnan, ugyanis itt az a szokás hogy a motorosok késsel járkálnak és levágják a válladról a táskádat ha nem vigyázol. Amúgy itt is láttam ma olyan hosszúszoknyás romákat, mint otthon, nem is gondoltam hogy itt is élnek, de itt még veszélyesebbek mint otthon. Mondták argentínok hogy ne is nézzek rájuk mert ha rájuk nézek kirabolnak, hát nagyon jó. majd legalább megtanulok jobban vigyázni.