Argentína-Uruguay Focimeccs MESSI-vel:

Végül nagy nehezen, de minden engedélyt megszerezve sikerült elindulni megint Mendozába ARGENTINA-URUGUAY IGAZI FOCIMECCSRE. Elképesztő, hetekkel ezelőtt minden nap erről beszéltük és el sem bírtuk hinni hogy ez tényleg megtörténik az életünkben és eljutunk egy ilyen meccsre. A meccs péntek este volt, íyg már csütörtök éjszaka elindultunk heten. Kory (kanada), Antoine (francia), Martin (belga), Kristen (amcsi), Aline (belga), Flor (argentín) és én, plusz Flor anyuja kísért minket mert a rotarynál ez is egy kikötés volt, hogy egyedül csak cserediákok nem utazhatunk. Reggel meg is érkeztünk Mendozába, végül mindannyian Flor nagynénje házába mentünk, nehezen de volt hely mindenkinek aludni. És dél körül bementünk a városba cserediákokkal, sétálgattunk, beültünk egy étterembe kajálni. Na meg elmentünk az a hotel előtt ahol Uruguay szállt meg, rengeteg kocsi, rendőr és sajtó is volt, kamerákkal. Szerintem elég feltűnőek vagyunk hogy külföldiek vagyunk, kiszúrtak minket és Martint Antoine-t és engem befogtak egy interjúra, az uruguayi tévében is benne voltuk. Kérdéseket tettek fel, kinek szurkolunk, megyünk e a meccsre, attól hogy uruguayi tévé volt, hazudni nem hazudhatunk hogy argentína miatt jöttünk és nekik szurkolunk, majd kipróbáltatták velünk a máte teát, és még 1-2 kérdés volt. Ez volt életem első igazi tévé interjúja.
Kis csapatunk:

 

És végül a kezemben volt!!!!!!

 3 órával korábban érkeztünk hogy jó helyünk legyen és hát nem paaszkodom, azt hiszem egyik legjobb helyen ültünk, mindent lehetett látni.

 Nagyon hazafiasan tisztára beöltöztünk Argentínásnak!! és napközben zászlókat is vettünk!!

 Hihetetlen jó volt, végig tomboltuk az egészet, az egész hangulata nagyon király. Össze sem lehet hasonlítani a tévében nézettekkel.  Ugyanis 3 napra rá Chilében  játszott Argentína és tévében néztük és köze sincs az igazihoz. Még most is visszaemlékszem és hallom ahogy mindenki kiabálja 'óléóléóléólé, MessiMessi'. soha nem felejtem el!!

 Ezek a kommandósok elég viccesek voltak, egész meccs alatt körbekörbe rohangáltak a pályán.

 És hát a végeredmény természeteseeeeeen ARGENTÍNAAAAA!!! gyönyörű meccs volt!!

Napközben az egész város teli volt, rengeteg uruguayi, mindenki beöltözve! ami érdekes volt hogy uruguayi és argentín szurkolók nem ültek egy helyen, hát meg is volt az oka, és szögecses kerítés választotta el a két féle szurkolókat. Plusz mi nem a legolcsóbb publik jegyet vettük hanem a jobbat, és ahogy láttam hogy néznek ki és hogy viselkednek a publikosok, hát örtültem hogy nem azt vettük. Nekünk így viszonylag 'nyugis' volt. Naaagyon örülök hogy ezt is átélhettem!!:)

Mendoza

A következő hét az argentínában úgynevezett diák hét volt, mikor nem kellett suliban menni, és általában a Catamarcaia diákok mind elutaztak egy kisfaluba, El Rodeo-ba és ott ünnepelték meg.
Viszont mi, Aline (belga), Flor (Aline argentín tesója) és én úgy döntöttünk, inkább Mendozába utazunk, ami gyönyörű város, és Flornak a nagynénjéék ott laknak, így meglátogathattuk őket. Tényleg nagyon szép hely, azt hiszem elmondhatom hogy ez a kisváros mostmár rajta van a 'helyek ahol szívesen élnék' nevű listámon. A házak is gyönyörűek arrafelé. És egész végig Flor unokatesójával voltunk aki megmutatta nekünk a legjobb helyeket a városban.

 Ezen a helyen találtunk egy McDonalds-ot és végre ettünk is ott, Catamarcában na meg egész argentínában alig lehet találni, és egy idő után hiányzik. Aztán az egyik boltban még nutellát is találtunk, be is vásároltam 3 üveggel. Mert azt sem lehet Catamarcában kapni.

 Ezt a képet út közben készítettem, olyan mintha tűz lenne ott:

A lényeg hogy jól választottunk hogy ide jöttünk el, gyönyörű helyeken jártam:)

Córdobai orientáció!

Igaz hogy szeptember 14-16, hétvégén volt de jobb későn mint soha. Én egy nappal hamarabb elindultam a családommal, mert a fogadótesóim Córdobában élnek, ott tanulnak és így ott voltunk az ő apartmanjukban. Megismertem végre őket is. Nagyon imádom őket. Amit sajnálok hogy nem velük élek, sokkal jobb lenne, remélem még sokat látom őket.
Másnap délután 2-kor oda kellett mennem az egyik főtérre, mert onnan indult a busz, a szálláshoz, és a buszon córdobaiak, vagy córdobai cserediákok voltak, így én idegenként felszálltam, és teljesen véletlen egy olyan argentín srác mellé ültem aki Magyarországra megy cserediáknak januárban. Egyébként az orientáción kb 50 külföldi és 50 jövőbeli cserediák volt. Sokmindenkit ismertem meg, nagyon jól éreztem velük magam az első pillanattól kezdve.
Ugyan nem láttam sokat Córdobából, de ahol jártam az elég szép volt:

 És akkor itt az egész csapat, mindenhonnan a nagyvilágból:)

 

Mint láthatjátok, egyik este jelmezbál volt, nekem wonderwoman-nek sikerült öltöznöm, az egyetlen normálisabb jelmez amit Catamarcában találni lehetett, de amúgy vicces este volt:D

 És mindenkinek be kellett mutatnia az országát spanyolul, mi jól csináltuk, ja meg mindenkinek a saját himnuszát el kellett énekelni! VAMOS HUNGRÍA!

A szobákat a rotary választotta ki, olyanokkal rakott össze, akiket biztosan ne ismerjek és volt benne argentín is meg cserediák is, itt 3 argentínnal voltam egy szobában meg egy belga lánnyal! nagyon örülök hogy megismerhettem őket, a belga lánnyal is nagyon jól kijöttünk:)
Kitűző és névjegykártyacsere is megvolt, azóta meg még több lett, majd összeszámolom már mennyi van.

Esta semana!

A napjaim egyre jobban besűrűsödtek, egyre több az elfoglaltság. Hétfőn kezdtem el a Rotary által szervezett tevékenységeket, amik egy része kötelező is. Ez az első a Folklore táncóra volt, ami itt észak-argentínában táncolnak csak, és általában egy csoport táncolja, de elég egy pár is, a férfi és a lány egymásnak táncol, egymás szemébe kell nézni végig, vannak benne olyan részek amikor csettintgetni is kell, elég érdekes. Nekem nagyon tetszett, jól szórakoztunk a többi cserediák is ott volt, így vicces volt, plusz ha valaki elrontja akkor eléggé feltűnő. Ezután az órák után mindig későn fogok hazaérni, mivel este 8-kor kezdődik a Tango 9:30-ig és rögtön utána megyünk át egy másik terembe, ahol Folklore-t táncolunk este 11-ig, majd utána megyek haza busszal, és ez minden héten hétfőn és szerdán így lesz. Az első Tango órámra is elmentem szerdán, hát az se volt semmi, nekem tetszett, ott is jól éreztem magam, mert vagyunk vagy 10 cserediákok és mindannyian kezdők, de már alap lépések után, majd egy kis gyakorlás és nehezítés után párba állítottak és rendesen táncolni kellett, nagyon intenzíven tanítanak, és örülök hogy itt Argentínában, a tango hazájában tanulhatom meg a tango-t. Remélem egyszer tényleg jól fogom majd táncolni, és ha jól megy 1 évig akkor otthon is folytatom, persze ez még nem biztos, mert elég bonyolult és nezés lépések vannak, azonkívül nagyon érzéki, mert a pároddal nagyon össze kell hangolódni. Én az első órán 3 különböző párt is kaptam, és mindannyian már évek óta táncolják, és ezek közül 1 volt olyan akivel tényleg jól haladtunk és meg is dícsértek, a másik többet várt el tőlem amit én nem tudtam, a harmadik meg nem tudom, nem volt jó.
Ma pedig elmentem az első különspanyolórámra, de nagyon rossz volt, elgalábbis a számomra, persze lehet hogy majd elkezdünk jobban tanulni, de mind a 15 cserediák egy csoportba volt berakva, na most az a cserediák is ott volt aki semmit nem beszél spanyolul, tehát a 'mi a neved' kérdésre úgy válaszolt hogy '18' és mindezt másfél hónap ittlét után, tehát gratulálok neki, de nem is ez a lényeg hanem hogy egy csoportban van velem, én meg már beszélek, tehát pénzkidobás az alapokról lépegetni velük. De már megtudtam, hogy az egyetemen is van valami féle spanyolóra, ami ráadásul ingyenes, de nem értem ez hogy lehet, majd biztos kiderül közben valami amiért fizetni kell, és elvileg ezzel évvégén, júniusban, több orszégban elismert nyelvvizsgát is lehet tenni, így inkább ezt folytatnám ha a mostani továbbra is ilyen lesz. Egyébként nagyon változatos ahogy a többiek tanulnak spanyolul, mármint a gyorsaságra gondolok, én átlátom mert én már teljesen beszélek spanyolul és így megfigyelem a többieket. Például (most azokról beszélek akik a nulla szintről kezdték) a kanadai srác másfél hónap után is csak annyit tud hogy Szia , hogy vagy', és utána elkezd angolul beszélni és nem is látszik hogy törekedne a spanyolra. A belga srác nagyon vicces, mert ő ugye franciául beszél és ő úgy döntött a franciát spanyolosítja, csak ez nem mindig sikerül és annál viccesebb lesz, de már egész jól megy neki, ha felhívja a fogadóapukáját hogy jöjjön érte akkor 20 perc alatt el tudja magyarázni hogy Cacho házában van. A dán lányok közül, az egyik már egészen elgagyog, a másik szintén nulla amit beszél. A holland srác másfél hónap után már jobb szinten van mint az ausztrál srác aki 8 hónapja van itt, de még nincs olyan szinten, mint az újzélandi lány vagy én. Nagyon nagyon különböző szinten beszélünk spanyolul. Na meg angolul is, mindenki másik akcentussal, ma a spanyolóra után tiszta angol anyanyelvűekkel jöttem haza, tehát ausztrál, új-zélandi, kanadai és amerikai és azt vettem észre hogy már ezek között is különbségeket tudok tenni és meg tudom állapítani honnan jöttek.
Holnap elmegy Claudia Córdobába, Cacho pedig már szerdán elment a hegyekbe és mindketten csak jövőhét szerdán jönnek vissza, így szülők nélkül maradok itthon, és át kell költöznöm addig a belga lány családjához. Holnap estefelé pedig 8-an összegyűlünk az én házamba, ugyanis el akarunk menni 8-an barátok Mendozába, az Argentína-Uruguay focimeccsre, ami jövőhéten van, és már meg vannak a jegyek, amúgy 4 fiú, 4 lány, ezek között a belga lány, amerikai lány egy argentín lány és én, a srácok pedig a kanadai, francia, belga és egy argentín. Elég jó csapatot raktunk össze, nagyon jó lenne, csak van egy kis problémánk, mégpedig nincs meg az engedélyünk a Rotarytól, és ezért is gyűlünk össze hogy egy szép, jól megtervezett kis utazással álljunk a rotaristák elé és mindent magyarázzunk el nekik, ugyanis a lányoknak már van helyük ahova mehetnek egy családba aludni, mégpedig az argentín lány unokatesójáékhoz és el is engedtek minket mert ismerik is a családot, a gond a srácokkal volt, mert nekik nem volt hova menniük, de én találtam valakit és ha minden igaz az is meg lesz oldva, holnap mindent átbeszélünk:)
Ma ezt találtuk a tusólóban a francia bratyómmal. Elég cuki, remélem más meglepetés nem vár minket.

 Ma ezzel várt haza a fogadóanyukám suliból, hát nem akartam elhinni, itt argentínában töltött káposztát ehetek, nagyon örültem neki!!!

Eddigi dolgok összefoglalva.

Hát valahogy soha nincs időm ide írni, de igazság szerint mindig halasztgatom, de most úgy döntöttem előreugrok és a két lényegesebb hetet amit Mendozában és Córdobában töltöttem, azt majd máskor írom le képekkel együtt, mivel hosszabb lenne és most elmaradnék a többi dolgokkal is.
Röviden annyi hogy Mendoza után, Antoine, a francia srác ideköltözött hozzánk két hétre, mivel az ő családja elutazott vakációzni New York-ba, és addig nálunk marad. Egyébként részben azért is utazott el az a család Amerikába, mert a kisebbik lányuk most lett 15 éves, és itt elég különös szokás van ha a lányok 15 évesek lesznek: két verzió lehetséges, az egyik az hogy elutaznak Orlandoba a Disneyland-be, vagy rendeznek egy 300-500 személyes szülinapi bulit, tüzijátékokkal és minden fullos dologgal. Tapasztalataim szerint tényleg betartják ezeket, akiket ismerek azoknak a nagy része valamelyiket megtette. Egyébként szoktak is olyan programok lenni, amiben a 2 befogadótesóm is idegenvezetők, hogy elvisznek évente kétszer 800 lányt Disneylandbe és a szülők fizetik be őket, csak mert 15 évesek. Itt eléggé jó dolguk van, és a fiúknak nem jár semmi különleges ilyenkor, meg már kezdem azt hinni hogy Disneyland Argentínából él meg, amennyit hallom, mit meg nem tesznek szülők azért hogy befizethessék a gyerekeiket, sokan hitelt is felvesznek a házra, szerintem ez már túl sok egy 15 éves lányért.
Szóval ugye itt lakik a franciasrác, elég jól megvagyunk, nagyon nem változtatott semmit meg, sokat beszélgetünk, legalább nem unatkozok, bár eddig sem tettem, mindig volt és van program.
Csütörtökön nagyon megbetegedtem, így nem mentem suliba és pénteken sem, de pénteken már jobban voltam, így este elmentem a többi cserediákkal, beültünk valahova, elbeszélgettünk, majd hazahozott Antoine-t és engem Matias, bár elég komplikáltan, mert közbe a rendőrök is igazoltattak ráadásul 6an voltunk a kocsiban, ami még jó arány hozzánk képest mert volt már 9 is, de adtunk nekik 2000 forintot és elengedtek, tetszik az itteni rendszer. Egyébként annyira imádom hogy ilyen sok cserediák van a városban, annyira jól érezzük magunkat, nem is tudom mi lenne ha ők nem lennének, nagyon imádom őket, meg az argentínokat is akik majd januárban lesznek cserediákok. Kialakult ez a nagyobb baráti körünk és minden hétvégén összegyűlünk, többször is, többi cserediákokkal meg néhánnyal akár minden nap is szoktam találkozgatni, soha sem unatkozom. Honvágyam olyan eszméletlenül őszintén megmondom hogy nem volt, nem tudom miért, talán nincs időm elgondolkozni hogy valami hiányozna, de amit mondtak hogy milyen nehéz lesz az első 1-2 hónap meg végig fogom sírni, az valahogy nálam nem így volt, sőt olyan sírhatnékom sem volt, csak amikor beteg lettem akkor egy kicsit, de az is azért mert elég rossz volt, de konkrétan azért mert hiányzana valami, olyan még nem volt.
Másnap délután 1-2 körül ébredtünk fel ha jól emlékszem, de délután 3-kor már kötelező túra volt szervezve a hegyekbe az összes cserediáknak. Végül 30-an mentünk el, elég rossz volt mert még bennem volt a betegség, de aztán a hegy tetején erőt vettem és végül jól éreztem magam. Képek a túráról és egyebekről a Córdobai és Mendozai képekkel együtt. Ez a 3 órahosszás túrácska után rotary gyűlés következett, este 6-7 körül értünk oda, végre megkaptuk a zsebpénzünket, ami nagyjából semmi, ahhoz képest másik országba mennyit kapnak, de legalább valamit kaptunk. Majd úgy volt este átmegyek Aline-ékhoz meg voltak egyéb terveink, de nem jött össze, mert otthon kellett maradnom vacsora végéig majd később vittek át engem éjfél után hozzájuk. Egyébként vacsorára eljött Cacho jóbarátja, akit már korbábban ismertem, és szinte minden héten látom is, ő egyébként Oroszország argentín nagykövete volt 4 évig, elég hosszú múltja van majd később elmesélem, de érdekes ilyen embereket is megismerni, nem gondoltam volna hogy egy nagykövetet ennyire megismerek majd. Szóval átvittek este Florékhoz, ahol ott volt Aline, Kristen és Lucy is és végül nem mentünk el otthonról hanem hajnalig beszélgettünk, majd 4-5 körül Kristen és Lucy elmentek, én ottmaradtam és valahogy észre se vettük hogy átbeszélgettük az éjszakát és egyszer csak ránéztem az órára és reggel fél 8 volt, de nagyon jót beszélgettünk, aludtunk kicsit majd délben Cachoék jöttek értünk, mert ebédre meg voltunk hívva a nagykövethez, és ugyanígy a 4 lány mind ment és még a francia srác, meg később érkezett de a belga srác is ott volt, gyönyörű és lenyűgöző a házuk, nagyon tetszett, álmházam ez úgy érzem. Szép délutánt töltöttünk ott amúgy. Azok után estefelé eljöttek hozzánk a barátok onnan uzsonnázni, palacsintát sütöttünk Új-zélandi módra, kipróbálták a pálinkát is.
Most már minden nap szeretnék írni kicsit, mert az összefoglalások valahogy nem mennek, így többrövid lesz majd::)

11) todo en orden

Hát ez a blogvezetés nem éppen úgy jött össze mint terveztem, pontosabban nagyon nem. Igyekszem megjavulni és nem tudtam hogy ennyire nem lesz időm blogot írni. Kezdjük az elejéről, tehát még a Córdobai orientáció előtt, próbálok emlékezni mik történtek. Már nagyjából ismerjük a várost és múltkor elmentünk nézelődni, felfedeztük milyen is barátokkal. Egyébként nagyjából ugyanaz a történet, hogy hétköznap sokszor találkozunk cserediákokkal, majd későn érek haza, azonkívül ebben a hónapban 3 cserediáknak is szülinapja volt és megünnepeltük mindet. Korosztályokban akkora nagy különbség nincs a cserediákok között, 16-17-18 évesek vagyunk itt és mindegyikből egyenlő arányban van és jó tudni végre hogy nem én vagyok a legfiatalabb. Már az is kialakult hogy kikkel vagyok többet, persze mindenkit nagyon szeretek és nagyon jól elvagyunk mindenkivel. A helyzet az hogy már nem is tudom elmesélni azt a sok mindent ami történik nap mint nap, a sok tapasztalatot de azért próbálkozom.
Az itteni fogadócsaládomat nagyon szeretem, igaz a hétköznapokban általában csak hárman vagyunk itthon, mégis úgy érzem hogy ez a család a legjobb mind közül, valószínűleg a karácsonyt és a szülinapomat még itt töltöm de nem panaszkodnék ha az egész évet itt tölteném, persze tudom hogy családot kell váltani mert a program egyik része az is hogy minél több tapasztalatot szerezzünk, de így lehet hogy csak 2 családom lesz. Már tudom hogy a január nem épp a legjobb hónapom lesz és nagyon nem várom, ugyanis januárban családváltás és ez mellett a legjobb argentín barátaim mindannyian elmennek cserediáknak európába vagy valahova január hónapban és ugyanúgy egy évre. Nem szeretném hogy elmenjenek, már most sírni tudnék miattuk. A córdobai orientáción is sokat voltam velük is és a többiekkel is és volt egy olyan pont hogy annyira rosszul éreztem magam hogy őket elveszthetem, és megbeszéltük és ők is biztosak benne hogy nyáron amikor én hazamegyek de ők még ott lesznek Európában akkor majd találkozunk és vannak sokan akik meg akarnak látogatni Magyarországon, én meg örömmel várom őket. Tudjátok nem gondoltam hogy ilyen nehéz lesz, hogy a legfontosabb évet akikkel eltöltöm ilyen rossz lesz elválni és még van 3 hónap hátra de mégis ha belegondolok hogy egyszer majd eltávolodunk az nagyon rossz, ugyanis most minden napot velük töltöm és annyi mindent élünk át együtt...
A córdobai orientációról képek és beszámoló majd holnap:)

El fin de semana!:)

Már megint nem volt időm írni, annyi minden történik itt hogy az hihetetlen:D Amúgy a gépem se működött valami jól, ugyanis az a fehér kis usb cucc Cacho irodájában maradt és most kaptam vissza és most már tudom használni.
Szóval pénteken suli után jött értem Silvia és Luz (elvileg 3 hónapig at hittem hogy első fogadó család de terv változott, lásd:korábbi bejegyzések), és elmentünk velük Lomitos-t ebédelni egy étterembe és sokat beszélgettünk, nagyon aranyosak, szerintem máskor is szólok nekik és találkozok velük, valószínűleg ők lesznek a második fogadócsaládom de nem vagyok benne biztos. Szóval ebéd után már vinniük is kellett engem haza Cachoékhoz ugyanis délután fél 3-kor indultunk Cachoval a hegyekbe túrázni és egyébként ő minden nap megy, és a változatosság kedvéért most én is mentem mivel Aline(belga) Flor(Aline fogadótesója), Antoine(francia), Nicolas (Antoine fogadótesója) és Sjef(holland) is mentek és nem akartam kimaradni ha már ennyi barátom megy. Hát ez még rosszabb volt mint az első túránk, csak felfelé mentünk meredeken, nagyon nehéz volt, alig bírtuk, én nagyon fáradt voltam, komolyan ez rosszabb mint egy kemény sport edzés akármilyen sportból, sokkal rosszabb. Aztán nagy nehezen felértünk a csúcsra, viszont nem vittem magammal fényképezőt így nincsenek képek, de valami gyönyörű volt, egyébként nagyon sok kaktusz van arrafelé. És csak utána kezdődött a java amikor visszafelé tartottunk, amúgy nem úton mentünk hanem sziklákon ugráltunk kb lefele, de mondjuk nem is tudom mért mentünk arrafelé, mert ott Tarzan-nak éreztem magam, olyanokat csináltunk..hahahah És végül megálltunk egy narancsfánál és ott ettünk narancsot meg a folyóból ami 15 centi mély meg 25 centi széles ugyanis innen ered, abból ittunk és kristálytiszta ez a víz, és egészséges is, meg a hegyekben a levegő is az.
Miután hazaértünk hullafáradtan, már kezdhettem is készülődni ugyanis este 9 körül indulnom kellett Flor házához, mert 11-re meg voltunk hívva Nicolas házába a többi cserediákkal együtt és én azután Flor-nál aludtam így hamarabb át kellett vinnem a cuccaimat. De mindezek előtt Matías 7-8 körül jött értem és elmentünk egy boltba hogy vegyünk hamburgerhez való cuccokat, hogy majd azt kajáljunk Nicolas-nál és vettünk 45 hamburgerhez való hozzávalókat 15 főre, de elfogyott mind meg nem voltak hatalmas hamburgerek. Egyébként már elég sokszor aludtam Flor-éknál, főleg buli után és ilyenkor Cacho-ék elvisznek és ők is ott esznek náluk. Amit nem rég tudtam meg, hogy Cacho lánya vagyis a 'tesóm' és Flor bátyja már régóta együtt vannak, és most Córdobába járnak egyetemre mindketten, gondolom emiatt is ennyire összetartó a két család.
Nicolas-nál voltunk hajnali 4-5ig, nagyon jól éreztük magunkat, táncoltunk, sohasem unatkozunk velük. Majd volt aki ott maradt, volt aki hazament ebben az időben mi pedig (Jacob-ausztrál, Eugenia-Jacob argentintesója, Martin-belga, Marcos-Martin argentintesója, Flor, Aline, és én hívtunk taxit hogy majd elmenjünk egy helyre, ahová lányoknak ingyenes volt a belépés, Flor ismerte is a szülinapost, csak amikor odaértünk, a fiúkat nem akarták beengedni, így egy kis idő múlva jött értünk Flor anyukája és hazavitt és náluk aludtam.
Aline és Flor:

Másnap délután 2-kor keltettek fel minket hogy ebédidő van, majd ebéd után még kicsit náluk maradtunk és 5-6 óra körül elindultunkFlorral és Aline-nal Lucy(-újzélandi) házához, majd az én házamhoz (amúgy Flor és az én házam a lehető legmesszebb van egymástól, a város 2 végében), és én nálunk sütöttem palacsintát, Gundel-palacsintát, eléggé ízlett nekik. Még aznap (szombat) este volt a Quintana sulinak a 'királynőválasztási bulija' (amúgy ez ebben az időszakban van és minden szombaton másik suli kerül sorra), engem osztálytársak hívtak egyébként ide és velük mentem, csakhogy még Lucy-ék is meghívtak magukhoz filmezni estére, de végül nem mentem velük mert korábban megígértem Mathilde-nek (dánia) hogy nálunkaludhat miután elmentünk erre, ugyanis ő nagyon messze lakik a belvárostól. De még este 11-kor átjött Matías, és Cacho rendelt nekünk pizzát, nálunk kajáltunk majd ők elmentek én meg kezdtem készülődni és az osztálytársaim éjfél után kicsivel jöttek értem, majd haza is hoztak utána engem és Mathilde-t is.
Itt van pár kép róluk:

 Vasárnap én dél körül keltem fel, majd közölték velem hogy ebédre jön hozzánk 12 ember, köztük Flor családja és Omar Rivas-ék is (ő az ifjúsági felelősöm itt)
Én meg elkezdtem sütni palacsintákat, hogy desszertre az is legyen a sok minden más mellé. Viszont Omar 1 körül megérkezett és vele és Cacho-val hárman (Mathilde még aludt) indultunk is a reptérre, mert az amerikai lány (Kristen) gépe 1:30kor érkezett, hát mint később kiderült, hamarabb érkezett és mire odaértünk ő már le is szállt a gépről, csak elég rossz fogadtatás volt, mert a családja még nem ért oda csak mi, így mi elhoztuk magunkhoz és velünk ebédelt, és a családja később jött. Közben jött Lucy is, és délután 5 körül Matías is átjött, majd 6-kor indultunk velük (Flor, Aline, Matias) a vársoba, hogy találkozzunk uzsonnára a többi cserediákkal, Lucy már elment Kristennel korábban. És mindenki ott volt, Ocampo-ba beültünk, beszélgettünk, kajáltunk, aztán 8 körül elmentünk mindannyian a szemben lévő Bowling pályára és ott Bowling-oztunk 3 csapatban (én voltam: Marcossal, Martinnal, Sol-lal(argentin aki amúgy januárban megy magyarországra cserediáknak, és velünk volt még Agustina aki 1 év múlva megy magyarországra cserediákként), itt elég érdekesen játszák, nem gépek állitgatják a bábukat hanem emberek, akiknek a lábuk kilátszik és elég vicces, de amúgy nagyon jól éreztük magunkat ismét és este 11 körül értem haza Vasárnap.

A vasárnapi ebédről képek:
Asado-t láthattok sülni és a tányéron pedig sokféle saláta és Chorizo (kolbász).

Képek a Bowlingozásról:

 Ma mentem először röplabda edzésre a suliba délután, ami szintén elég érdekes, azt mondják túl erőseket ütök és az egész csoportból csak egy lány tud velem játszani párban, viszont vele tényleg normálisan ütögetünk, a többiek amúgy nagyon kicsik és nem tudják visszaütni a labdáimat. Utána egyedül mentem haza busszal és először, ÉS nem tévedtem el, nem raboltak ki és nem szálltam rossz buszra sem és a jó busz is arrafele ment ahol lakok!!! hahahaha amúgy itt mindig meg kell kérdezni mielőtt felszállok hogy megy e a Felipe Varela emlékműhöz, ugyanis itt nem igazán van fix útvonala a buszoknak és elég érdekes, mondjuk ki kell nyújtani a kezedet hogy megálljon, meg nem is mindig áll meg... de végülis sikeresen hazajutottam. Holnap délután érkezik a Kanadai srác (Kory), így rögtön suli után Cachoval majd indulunk a reptérre üdvözölni őt. Amúgy Cacho-ék most Rotary gyűlésen vannak, így egyedül vagyok itthon, vagyis Linda kutyával.
Mint láthatjátok eléggé zsúfoltak a napjaim, ami szerintem nagyon is jó, sosem unatkozom, hát ez a hétvége nagyon programdús volt ahogy a következő napjaim, heteim, hónapjaim is, majd látni fogjátok, már rengeteg elkövetkezendő programról tudok.
Egyébként már lassan megtanulok biztonságos lenni, amiket látok ők is eléggé azok, például ha itthon vagyunk ha nem, mindig ég a villany a házban, de hallottam is hogy mielőtt nem volt itt Linda kutya azelőtt tőlük is loptak el dolgokat. Az én útlevelemet is elkérte Cacho hogy megőrizze és nem is otthon rakta el hanem az irodába bevitte. Utcán is nagyon kell figyelni a táskámra, magam előtt hordani, és amikor ma jöttem haza akkor is láttam hogy egy motoros nagyon nézi a táskám de mikor magam elé tettem elment onnan, ugyanis itt az a szokás hogy a motorosok késsel járkálnak és levágják a válladról a táskádat ha nem vigyázol. Amúgy itt is láttam ma olyan hosszúszoknyás romákat, mint otthon, nem is gondoltam hogy itt is élnek, de itt még veszélyesebbek mint otthon. Mondták argentínok hogy ne is nézzek rájuk mert ha rájuk nézek kirabolnak, hát nagyon jó. majd legalább megtanulok jobban vigyázni.

ANYA!

NAGYON BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁNOK A LEGESLEGJOBB ANYÁNAK innen Argentínából, mostmár itt is elkezdődött a névnapod:)) Szeretlek titeket!:)


"Talán csak a távolság mutatja meg, mennyire hiányozhat valami. Talán messzire kell utazni, hogy kiderüljön, milyen becses is az a hely, ahonnan elindultunk."

 /Jodi Lynn Picoult/

Segunda semana:)

Ezen a héten sem tudtam igazán írni, ugyanis a legutóbbi bejegyzésem utáni napon a gépem úgy döntött felmondja a szolgálatot és így nem lehetett vele csinálni kb semmit. Még szerencs hogy a fogadóapukámnak számítástechnikai üzlete van, mert mérnök és így mára meg is javították, valamit ki kellett cserélni benne, de az egészet szétszedték hozzá.

Hétfőn volt az első rotary gyűlésünk, ahova meghívták az új cserediákokat is, itt a Catamarcai rotaryba 23 férfi tag van, és itt sincsenek női tagok, mint Szegeden sem. Tulajdonképpen egy vacsora volt megbeszélésekkel. Itt még a rotary gyűlés is úgy kezdődik mint a suli, vagyis 2 rotary tag kiment mi felálltunk és felhúzták az argentín zászlót illetve a rotary club zászlóját, majd a gyűlés végén ugyanúgy leengedték, nekem ez furcsa mert otthon ilyet nem csinálunk. A másik érdekes dolog, hogy otthon a rotary club este 6kor gyűlésezik, na itt este 10re kellett menni, és éjfél után értünk haza. Ez is gondolom a szieszta miatt és mert itt minden később van. Én amúgy nagyon birom hogy délután alszok, én otthon is ezt csináltam, de például itt vannak a belgák, akik egyszerűen nem tudják felvenni ezt az életritmust....mármint nem tudnak aludni délutánonként meg fennmaradni sokáig, majd megszokják. A gyűlésen be kellett mutatkozni és mondani magunkról pár szót spanyolul, mivel itt a cserediákok közül csak én beszélek spanyolul így vacsora alatt fordítottam nekik és beszélgettem rotaristákkal is.
Suliban nagyon nem csinálunk semmit, legalábbis nem kell tanulnom, de szerintem elkezdek szótárat hordani és szótárazni mert semmit sem értek közgazdaságtanon vagy kémián, a matek meg angol az még megy, sőt az angolóra számomra nagyon vicces, hát nem csodálom hogy nem tudnak angolul azok alapján amiket tanulunk, mondja nekem a tanár hogy készüljek mert jövőhéten dolgozat én meg gondoltam magamba: nagyon megerőltető lehet... Legalább egy óra amire tényleg nem kell tanulnom. Reggelente néha szoktam késni, de mellettem még kb 30 diák ugyanúgy, így akkor érek oda amikor már mindenki az udvaron áll és az igazgató beszédet mond meg imát, de a késésnek is a közlekedés az oka meg hogy minden reggel 7 háztömböt sétálok.

Kedden estefelé megérkezett a 10edik cserediák, most már csak 5en hiányoznak és mindannyian megleszünk. Aki most érkezett az egy francia srác (Antoine), szerdán szerveztünk is egy találkozót a YO Helados-ban (fagyizószerűség) és elment az összes cserediák meg még néhány argentín tesó is, megismerkedtünk vele is. Nagyon jól érezzük magunkat egyébként a cserediákokkal, kb folyamatban csak nevetünk:) akkor mégegyszer kik is vannak itt eddig: 2 belga, 1 holland, 1 francia, 2 dán, 1 Feröer-szigeteki, 1 ausztrál, 1 Új-Zélandi, 1 magyar és akik hiányoznak: 2 kanadai, 1 amerikai és 2 német.
Pár kép ami ezen a napon készült:

Ma este pedig eljött vacsorára hozzánk Cacho egy barátja (Eduardo) Dél-Argnetínából, egyébként ő is foglalkozik cserediákokkal és ismer magyar kolóniát is Argentínában. Egyébként már nem ő az első ember aki tényleg elhiszi hogy én Cacho lánya vagyok, elmehetnék simán argentínnak:DD
Mivel kérték hogy csináljak képeket kajákról hát csináltam erről a vacsoráról is (egyébként szokás szerint marhahús, és finom volt nagyon:P):

7) Eltelt az első hetem is

Már egy hete itt vagyok és olyan gyorsan telik, észre sem veszem. Szóval ott fejeztem be, amikor elmentünk Flor házához egy kis összeruccanásra. Kocsival indultunk este 11 körül jöttek értem, aztán valahogy kicsit többen lettünk a kocsiban mire odaértünk, szóval a nagyon kicsi kb 4személyes vagy talán 5 személyes kocsiba 7en érkeztünk meg szendvicspózban:D Aztán az összes beutazó cserediák, az argentín tesóik akik januárba mennek csereutukra plusz 1-2 argentín volt ott. Ettünk 'asado'-t, 'empanada'-t (mindkettő nagyon finom, bár azon mindig csodálkozok mikor megkérdezik hogy az empanadat hússal vagy csirkével kérem e, hát nekem a csirke is hús de itt folyamatban marhát esznek), még beszélgettünk, táncoltunk, amúgy nagyon birom mindegyiket, jól elvagyunk. És kb 5-6 óra fele ment el a többség én viszont ottaludtam náluk.Azt el is felejtettem mondani hogy Aline, a belga lány Belgiumban egy Stella Artois nevezetű kisvárosban él, és onnan ered a sör és abban a kisvárosban készítik, ahh el akarok menni oda, nem is tudtam hogy van ilyen város:)
A Magyarországot meg még 1-2 szót próbálnak kimondani magyarul, például Magyarországra azt hitték 'Maria Rosa' és azóta Maria Rosa-nak hívjuk:D velük sosem unatkozunk:DD

 Másnap Cacho (apukám) beszervezett egy sétát a hegyekbe (mint később kiderült ez rohadtul nem séta hanem inkább hegymászás, nem tudom nekem a séta mást jelent). Csak annyi gond akadt közben hogy mi 2kor ébredtünk fel, nekem semmi ruhám nem volt amibe túrázhattam volna és a találkozás a belvárosban 2:30-kor lett volna, viszont nekem a város egyik pontjából a másikba át kellett mennem, átöltözni elkészülni majd bemenni belvárosba, mindezt fél óra alatt, hát 2:30kor sikerült elindulni haza hogy átöltözzek, így végül hipergyorsasággal csak fél órát késtem és 3-ra odaértem, és ránk várt vagy 25 ember. Ilyenkor mostanában átérzem hogy ilyen a cserediákélet, főleg hogy utána kezdődött előlröl este. Na de minden sorjában. Szóval elindultunk a hegyekbe, és ilyen érdekes útvonalakon jártunk, azt hiszem megértem mért nem vitt el eddig Cacho engem, ugyanis ő  minden délután jár arrafelé, csak más útvonalakon, és hát kalandtúra volt kb. Csak másztunk a köveken, ugráltuk át a kisfolyókat és már alig bírtam, ezután minden eddigi 'fáradt vagyok' mondatomat visszavonom, persze utána 1-2 óra után már megszoktam és a végére még tetszett is. Amúgy a hegyekből ered a víz és azt a vizet ittuk, töltöttük palackokba és kristálytiszta volt. Aztán nagy nehezen felértünk a tetejére, de teljesen más úton, Cacho azt mondta hogy ha a normális úton jövünk az unalmas és így tényleg izgalmasabb volt. Amúgy erre a túrára eljöttek a cserediákok, tesók, rotaristák, meg 1-2 barát. És ott volt egy izraeli srác, akinek az apukája Catamarcában született, de egyébként Izraelben élnek, és évente vagy 2évente eljön Catamarcába meglátogatni a rokonait és vele is beszélgettem. Amúgy érdekes hogy mennyifélék az argantínok, már vagy 10 olyan emberrel beszéltem akinek valamelyik felmenője olasz volt. A másik számomra furcsa dolog, az hogy Belgium szerintem elég kicsi és mégis 2 részre oszlik, itt van most két belga de nem is ugyanazon a nyelven beszélnek, a belga srác Belgium déli részén lakik így francia az anyanyelve, a belga lány viszont az északi részről való és ő meg hollandul beszél. Egyébként engem akkor is zavar hogy csak spanyolul meg angolul beszélek, amikor a belgák egymással franciául beszélnek, a holland és a belga egymással hollandul akkor én is akarok más nyelven is beszélni.
Itt van pár kép a túráról:

 Amúgy ezen a túrán rohadtul fújt a szél, és fújta a port, kb mint a sivatagba, tiszta mocskok voltunk a végén, és ebben az időszakban különösen olyan a szél hogy homokot visz magával, például az udvaron letakarította a takarítónő az asztalt és 1 óra múlva már rajzolni lehetett rá olyan poros volt megint.

9 óra körül értünk haza és elkezdtem készülődni, ugyanis utána elmentünk egy bulizóhelyre, ahol a La Fray iskolának a királynőválasztása volt. Amikor kész lettem elindultunk megint Flor házához és elvittek Cachoék és akkor már ott is vacsoráztunk mindannyian, majd elkezdtünk készülődni Florral és Aline-nel (belga, aki Floréknál lakik), 1-2 óra körül megérkezdtek a fiúk, majd kicsivel később a maradék csapat, és elindultunk Mito nevű bulizúhelyre, 6 fiú 5 lány, 2 kocsival vittek minket ismét szendvics formában. Itt kicsit különbözőek a bulik, a zene de tetszett. És veszélyesebb is mint otthon, tehát itt nagyon nem maradhatunk egyedül és taxival sem ajánlatos reggel hazamenni, így jöttek értünk és megint Flornál aludtam.  Ahhoz képest hogy első argentín bulim volt elég érdekes dolgok történtek, például én vittem egy minitáskát a vállamon, de már otthon elgondolkoztam hogy hova megyek így gyors kivettem a telómat és a fényképezőmet belőle, így a fényképező tokjában vittem kis pénzt meg még zsepi volt benne, de egyik pillanatról a másikra a buliban azt vettem észre hogy üres, tehát kiraboltak, pedig még vigyáztam is, nem értem hogy csinálták, errefelé ez normális, de szerencsés voltam, csak 2000 forint körüli pénz, zsebkendő és a fényképező tokja veszett el, az érdekes az hogy utána még vissza is zárta a táskám. Ennek ellenére jó volt a társaság és jól éreztük magunkat.

Másnap megint kezdődött az hogy pár óra alvás után fel kellett kelnem és elkészülnöm, ugyanis ebédre voltunk hívva Cacho bátyjáékhoz, és este 8kor értünk haza onnan. Beszélgettem egy argentín sráccal elég sokat ott is, és egyre jobban javul a spanyolom, már majdnem mindent megértek ha figyelek, és szokásom az hogy amikor egy szöveget olvasok fel spanyolul magamban akkor ugye mondom spanyolul de ha van benne szám akkor azt magyarul mondom (pl.: Tengo 'tizenhat' anos= 16 éves vagyok) na azt vettem észre hogy a múltkor a számot is spanyolul sikerült mondani magamban.

Honvágyam még nem volt, igazából annyira lefoglalnak hogy nincs is időm elgondolkodni azon, hogy mennyire rossz és hiányzik minden és remélem ilyen lesz az egész év. Persze biztos lesz rossz pont amikor majd sírok, vagy ilyesmi de még nem volt.

Hétfő este 10kor lesz az első Rotary gyűlés a cserediákoknak és vinnünk kell a rotary blézert is. Na például itt is láthatjátok hogy suliidőben simán tartanak 10kor találkozót nekünk, ugyanis itt délután van szieszta, ami nekem nagyon bejön, mondjuk én otthon is megtartottam minden délután, úgyhogy itt is megy, meg bárhol elalszok kb olyan fáradt vagyok. Ráadásul a buli utáni este természetesen nagyon megfáztam..... Valahogy gyógyítom magam, de nem szivesen megyek holnap suliba ismét szoknyába és sétálok 7 háztömböt mint minden reggel egyedül, a sötétben....a másik verzió a tesigatya lenne, csak fogalmam sincs hol van, valószínűleg mosásban...

6)

Tegnap elmentünk Claudiával a befogadóanyummal egy Magnolia nevű édességboltba ahol egyik ismerősük dolgozik és segítettem nekik sütni és szerintem még máskor is elmegyek segíteni, szeretnék megtanulni olyan finom sütiket és tortákat készíteni.
Most egyébként nagyon hideg van, tegnap előtt viszont 37fok volt, most meg 10-15fok van. Reggel amikor a sulim utcáján végigsétálok mert ott raknak le engem, akkor 6 háztömböt sétálok és ma reggel nem volt valami kellemes annyit sétálni fagyoskodva szoknyában, kardigánban. A sulit egyre jobban szeretem, az osztálytársak miatt is, nem is gondoltam hogy még ennyire szeretnék egy sulit, mondjuk egész nap csak beszélgetünk vagy kártyázunk, najó ma kémiaórán tényleg oldogatták a feladatokat, amit én nem csináltam mert még nem teljesen fogtam fel miről van szó spanyolul. Eddig 4 fizikaóránk volt de még nem találkoztam a fizikatanárral, ugyanis egyszer sem jött be órát tartani, meg tudnám szokni:)

Annyira aranyosak az osztálytársak, ma reggel amikor beértem ezekkel a zászlókkal vártak engem, amit készítettek!



Rengeteg helyre hívtak már meg, ma estére is elhívtak egy helyre az osztálytársak, csak az a helyzet hogy közben a cserediákokkal is lenne egy kis összejövetel Flor házánál, nehéz volt dönteni de végül Flor-hoz megyek, hiszen minden nap az osztálytársakkal vagyok, és valahogy a cserediákokkal is kéne időt töltenem. Már jövőhétre is van programom, sőt szeptember 19étől megyünk osztálytársakkal El Rodeo-ba, amikor 5 napot ott töltünk és csak fiatalok lesznek ott. Már nagyon várom és majd holnap is mesélek mik történtek!

5) Megérkeztem

A helyzet az, hogy már múlthét szombat óta itt vagyok Argentinában, ami még mindig hihetetlen a számomra. Sajnálom, hogy nem igazán írtam mióta megérkeztem, de őszintén annyira lefoglaltak, hogy nem volt időm még aludni sem. Minden nap alig alszok, csak 4-5 órát és ez eléggé lefáraszt.

Szóval mivel, nem meséltem így kezdjük az elejéről:
Minden rendben volt a repüléssel, Frankfurtban átszálltunk sikeresen, nem késett sehol a gépünk Buenos Airesig, ahová reggel 7 óra körül érkeztünk meg, az egyetlen dolog amin érzékeltük hogy itt tél van az, hogy sötét volt reggel 7kor, egyébként kb olyan idő mint otthon. A befogadó családom korábban eljött Magyarországra és találkoztunk velük, és eljöttek Szegedre is. Pont úgy sikerült összehozni, hogy ők elvileg 2 órával hamarabb érkeznének a másik reptérre, és mondták nekünk hogy maradjunk és várjuk meg őket azon a reptéren ahová mi érkezünk és majd ők átkísérnek a másikhoz. Hát mi vártunk, és vártunk és még többet vártunk, de nem jött senki, mint később kiderült Rio-ban késett a gépük és így nem érték el azt ami Buenos Airesbe hozta volna őket. Én már minden lehetségeset megpróbáltam, információs pult, hogy mért nem működik a telefonszám, aztán elküldtek telekommunikációs központba, ott megadták Catamarca tartományszámát amit a telefonszám elé kell irni, én próbálkoztam fülkéből is hívni őket de sehogy nem sikerült így felhívtam a Catamarca-i ifjúsági felelősom fiát aki Buenos Airesben él. Ő kb 2 óra múlva nagy nehezen odaért hozzánk és átkísért a minket a hotelba busszal majd taxival, csak az a helyzet hogy mi simán mentünk volna taxival, csak egyik helyen azt mondták 10 000Ft, másik helyen 15 000, és végül a buszos megoldás is lett egy 10es szóval inkább el se képzelem mennyi lett volna a taxi 2 idióta beutazó turistának akiket még le is nyúlnak pénzzel. Szóval rendes volt Juan-tól hogy átkísért, és meghívott minket Buenos Airesben, hogy amíg itt vagyunk 1 évig bármikor menjünk el és ő majd teljesen körbevezet a városban és lakhatunk nála addig, hát mi meg örömmel beleegyeztünk és el is megyünk majd Alízzal.

Másnap még kicsit nézelődtünk a városban és rájöttünk milyen gyönyörű.

 

Majd elmentünk a reptérre és ott kiderült hogy később indul a repülő, és együtt mentünk Catamarcába Alizzal és a hollandsráccal mint 3 cserediák. Amikor megérkeztün sokan vártak a reptéren és nagyon aranyosak voltak, szeretettel fogadtak bennünket.

Szóval, korábban én Buenos Airesben beszéltem Omarral (ifj. felelősöm) és ő mondta hogy az én családom a Cacho Lauria lesz és nem is értettem miért, majd felhívtam Cachot akit nem értem el, így felhívtam a feleségét Claudiát aki szintén mondta hogy hozzájuk megyek (persze én mindkét családnak örültem volna), majd amikor megérkeztem a reptérre tulajdonképpen 2 család várt rám, és végül Cacho családjához mentem, ő egyébként rotarista és a cserediákokkal foglalkozik, de nem ő az én ifj. felelősöm, hanem most ő a befogadóapum. Miután megérkeztem, nem hazajöttünk, hanem egyik baráti ismerőshöz hogy ebédeljünk mivel Claudia Córdobában volt és nem volt kinek főznie, ebben a családban a lány aki korombeli (Flor) Franciaországba megy januárba ugyanúgy 1 évre, és a belga lány (Aline) náluk lakik. Nagyon kedvesek és már rögtön kipróbáltam argentín kajákat.
Azután Lucy (új-zéland) aki már fél éve itt lakik Catamarcába nálunk aludt, hogy jobban érezzem magam, mivel Claudia csak másnap jött haza. Lucy-vel Új-Zélandi kaját főztünk vacsorára, ami nagyon finom is lett.

A következő nap elmentünk körbenézni a városban és nagyon tetszik minden. Első tapasztalat: sok kóborkutya van, plusz a közlekedés borzalmas, de tényleg. A közlekedést szerintem soha nem tudnám itt megszokni de próbálkozom. Ez a hétfői nap ünnepnap volt, méghozzá argentína felszabadulását ünneplik, San Martín napja. Kedden elmentünk a suliba beiratkozni és az igazgatónővel beszélgettünk, majd egy biológia-kémia szerű osztályba raktak be, kicist körbesétáltunk a suliban és benéztünk az osztálytermembe is, mikor beléptem csak köszönni, mindenki elkezdett sikítani tapsolni és nagyon örültek nekem. Ezután Cachoval elmentünk a reptérre ugyanis 3 cserediák érekezett aznap (2 dán, 1 Feröer-szigeteki), és később estefelé összegyűltünk velük. Már 9en vagyunk cserediákok a városban. Még este megvettük az egyenruhámat és szerdán el is kezdtem a sulit. Nagyon jó volt, imádom az osztálytársakat és már sok helyre meghívtak, mindenki nagyon aranyos. Az egyenruha elég érdekes de mindenki ezt hordja és szerintem aranyos is. Minden reggel úgy kezdődik a tanítás hoogy kint az udvaron összegyűlik az összes osztály, az igazgatónő mond valami beszédet amit remélem 1-2 hónap múlva meg is fogok érteni jobban, mert most még csak nagyjából kitalálom miről beszélhet, felengedik az argentín zászlót, keresztet vetnek, spanyolul elmondják amit ilyenkor szoktak, megint keresztvetés, majd csak utána kezdődnek az órák.

Ma pedig a második napom volt a suliban. Folyamatosan tanulok új dolgokat, reneteg tapasztalatot szerzek. Egyébként az oktatás errefelé nem valami szigorú, sőt... kijárkálhatnak óra közbe büfébe vagy mosdóba, egész óórán dumálnak, nem számit figyelnek e vagy nem, csomó órára nem is jön be a tanár se. Ők szinte egyáltalán nem beszélnek angolul, hát a mai angolóra után meg is tudom érteni mért nem, kb az angoltanár se tud angolul, szinte minden második szavánál alig birtam ki hogy ne nevessek, nagyon rossz a kiejtése is, de legalább gyorsabban szerzek barátokat mert végigdumáljuk a napot. Az osztályom egyébként Quinto A, ami azt jelenti magyarországon 3adik vagy 11edikesek, így nem fogok később osztályt váltani és velük fejezem be az évemet.