Esta semana!

A napjaim egyre jobban besűrűsödtek, egyre több az elfoglaltság. Hétfőn kezdtem el a Rotary által szervezett tevékenységeket, amik egy része kötelező is. Ez az első a Folklore táncóra volt, ami itt észak-argentínában táncolnak csak, és általában egy csoport táncolja, de elég egy pár is, a férfi és a lány egymásnak táncol, egymás szemébe kell nézni végig, vannak benne olyan részek amikor csettintgetni is kell, elég érdekes. Nekem nagyon tetszett, jól szórakoztunk a többi cserediák is ott volt, így vicces volt, plusz ha valaki elrontja akkor eléggé feltűnő. Ezután az órák után mindig későn fogok hazaérni, mivel este 8-kor kezdődik a Tango 9:30-ig és rögtön utána megyünk át egy másik terembe, ahol Folklore-t táncolunk este 11-ig, majd utána megyek haza busszal, és ez minden héten hétfőn és szerdán így lesz. Az első Tango órámra is elmentem szerdán, hát az se volt semmi, nekem tetszett, ott is jól éreztem magam, mert vagyunk vagy 10 cserediákok és mindannyian kezdők, de már alap lépések után, majd egy kis gyakorlás és nehezítés után párba állítottak és rendesen táncolni kellett, nagyon intenzíven tanítanak, és örülök hogy itt Argentínában, a tango hazájában tanulhatom meg a tango-t. Remélem egyszer tényleg jól fogom majd táncolni, és ha jól megy 1 évig akkor otthon is folytatom, persze ez még nem biztos, mert elég bonyolult és nezés lépések vannak, azonkívül nagyon érzéki, mert a pároddal nagyon össze kell hangolódni. Én az első órán 3 különböző párt is kaptam, és mindannyian már évek óta táncolják, és ezek közül 1 volt olyan akivel tényleg jól haladtunk és meg is dícsértek, a másik többet várt el tőlem amit én nem tudtam, a harmadik meg nem tudom, nem volt jó.
Ma pedig elmentem az első különspanyolórámra, de nagyon rossz volt, elgalábbis a számomra, persze lehet hogy majd elkezdünk jobban tanulni, de mind a 15 cserediák egy csoportba volt berakva, na most az a cserediák is ott volt aki semmit nem beszél spanyolul, tehát a 'mi a neved' kérdésre úgy válaszolt hogy '18' és mindezt másfél hónap ittlét után, tehát gratulálok neki, de nem is ez a lényeg hanem hogy egy csoportban van velem, én meg már beszélek, tehát pénzkidobás az alapokról lépegetni velük. De már megtudtam, hogy az egyetemen is van valami féle spanyolóra, ami ráadásul ingyenes, de nem értem ez hogy lehet, majd biztos kiderül közben valami amiért fizetni kell, és elvileg ezzel évvégén, júniusban, több orszégban elismert nyelvvizsgát is lehet tenni, így inkább ezt folytatnám ha a mostani továbbra is ilyen lesz. Egyébként nagyon változatos ahogy a többiek tanulnak spanyolul, mármint a gyorsaságra gondolok, én átlátom mert én már teljesen beszélek spanyolul és így megfigyelem a többieket. Például (most azokról beszélek akik a nulla szintről kezdték) a kanadai srác másfél hónap után is csak annyit tud hogy Szia , hogy vagy', és utána elkezd angolul beszélni és nem is látszik hogy törekedne a spanyolra. A belga srác nagyon vicces, mert ő ugye franciául beszél és ő úgy döntött a franciát spanyolosítja, csak ez nem mindig sikerül és annál viccesebb lesz, de már egész jól megy neki, ha felhívja a fogadóapukáját hogy jöjjön érte akkor 20 perc alatt el tudja magyarázni hogy Cacho házában van. A dán lányok közül, az egyik már egészen elgagyog, a másik szintén nulla amit beszél. A holland srác másfél hónap után már jobb szinten van mint az ausztrál srác aki 8 hónapja van itt, de még nincs olyan szinten, mint az újzélandi lány vagy én. Nagyon nagyon különböző szinten beszélünk spanyolul. Na meg angolul is, mindenki másik akcentussal, ma a spanyolóra után tiszta angol anyanyelvűekkel jöttem haza, tehát ausztrál, új-zélandi, kanadai és amerikai és azt vettem észre hogy már ezek között is különbségeket tudok tenni és meg tudom állapítani honnan jöttek.
Holnap elmegy Claudia Córdobába, Cacho pedig már szerdán elment a hegyekbe és mindketten csak jövőhét szerdán jönnek vissza, így szülők nélkül maradok itthon, és át kell költöznöm addig a belga lány családjához. Holnap estefelé pedig 8-an összegyűlünk az én házamba, ugyanis el akarunk menni 8-an barátok Mendozába, az Argentína-Uruguay focimeccsre, ami jövőhéten van, és már meg vannak a jegyek, amúgy 4 fiú, 4 lány, ezek között a belga lány, amerikai lány egy argentín lány és én, a srácok pedig a kanadai, francia, belga és egy argentín. Elég jó csapatot raktunk össze, nagyon jó lenne, csak van egy kis problémánk, mégpedig nincs meg az engedélyünk a Rotarytól, és ezért is gyűlünk össze hogy egy szép, jól megtervezett kis utazással álljunk a rotaristák elé és mindent magyarázzunk el nekik, ugyanis a lányoknak már van helyük ahova mehetnek egy családba aludni, mégpedig az argentín lány unokatesójáékhoz és el is engedtek minket mert ismerik is a családot, a gond a srácokkal volt, mert nekik nem volt hova menniük, de én találtam valakit és ha minden igaz az is meg lesz oldva, holnap mindent átbeszélünk:)
Ma ezt találtuk a tusólóban a francia bratyómmal. Elég cuki, remélem más meglepetés nem vár minket.

 Ma ezzel várt haza a fogadóanyukám suliból, hát nem akartam elhinni, itt argentínában töltött káposztát ehetek, nagyon örültem neki!!!

Eddigi dolgok összefoglalva.

Hát valahogy soha nincs időm ide írni, de igazság szerint mindig halasztgatom, de most úgy döntöttem előreugrok és a két lényegesebb hetet amit Mendozában és Córdobában töltöttem, azt majd máskor írom le képekkel együtt, mivel hosszabb lenne és most elmaradnék a többi dolgokkal is.
Röviden annyi hogy Mendoza után, Antoine, a francia srác ideköltözött hozzánk két hétre, mivel az ő családja elutazott vakációzni New York-ba, és addig nálunk marad. Egyébként részben azért is utazott el az a család Amerikába, mert a kisebbik lányuk most lett 15 éves, és itt elég különös szokás van ha a lányok 15 évesek lesznek: két verzió lehetséges, az egyik az hogy elutaznak Orlandoba a Disneyland-be, vagy rendeznek egy 300-500 személyes szülinapi bulit, tüzijátékokkal és minden fullos dologgal. Tapasztalataim szerint tényleg betartják ezeket, akiket ismerek azoknak a nagy része valamelyiket megtette. Egyébként szoktak is olyan programok lenni, amiben a 2 befogadótesóm is idegenvezetők, hogy elvisznek évente kétszer 800 lányt Disneylandbe és a szülők fizetik be őket, csak mert 15 évesek. Itt eléggé jó dolguk van, és a fiúknak nem jár semmi különleges ilyenkor, meg már kezdem azt hinni hogy Disneyland Argentínából él meg, amennyit hallom, mit meg nem tesznek szülők azért hogy befizethessék a gyerekeiket, sokan hitelt is felvesznek a házra, szerintem ez már túl sok egy 15 éves lányért.
Szóval ugye itt lakik a franciasrác, elég jól megvagyunk, nagyon nem változtatott semmit meg, sokat beszélgetünk, legalább nem unatkozok, bár eddig sem tettem, mindig volt és van program.
Csütörtökön nagyon megbetegedtem, így nem mentem suliba és pénteken sem, de pénteken már jobban voltam, így este elmentem a többi cserediákkal, beültünk valahova, elbeszélgettünk, majd hazahozott Antoine-t és engem Matias, bár elég komplikáltan, mert közbe a rendőrök is igazoltattak ráadásul 6an voltunk a kocsiban, ami még jó arány hozzánk képest mert volt már 9 is, de adtunk nekik 2000 forintot és elengedtek, tetszik az itteni rendszer. Egyébként annyira imádom hogy ilyen sok cserediák van a városban, annyira jól érezzük magunkat, nem is tudom mi lenne ha ők nem lennének, nagyon imádom őket, meg az argentínokat is akik majd januárban lesznek cserediákok. Kialakult ez a nagyobb baráti körünk és minden hétvégén összegyűlünk, többször is, többi cserediákokkal meg néhánnyal akár minden nap is szoktam találkozgatni, soha sem unatkozom. Honvágyam olyan eszméletlenül őszintén megmondom hogy nem volt, nem tudom miért, talán nincs időm elgondolkozni hogy valami hiányozna, de amit mondtak hogy milyen nehéz lesz az első 1-2 hónap meg végig fogom sírni, az valahogy nálam nem így volt, sőt olyan sírhatnékom sem volt, csak amikor beteg lettem akkor egy kicsit, de az is azért mert elég rossz volt, de konkrétan azért mert hiányzana valami, olyan még nem volt.
Másnap délután 1-2 körül ébredtünk fel ha jól emlékszem, de délután 3-kor már kötelező túra volt szervezve a hegyekbe az összes cserediáknak. Végül 30-an mentünk el, elég rossz volt mert még bennem volt a betegség, de aztán a hegy tetején erőt vettem és végül jól éreztem magam. Képek a túráról és egyebekről a Córdobai és Mendozai képekkel együtt. Ez a 3 órahosszás túrácska után rotary gyűlés következett, este 6-7 körül értünk oda, végre megkaptuk a zsebpénzünket, ami nagyjából semmi, ahhoz képest másik országba mennyit kapnak, de legalább valamit kaptunk. Majd úgy volt este átmegyek Aline-ékhoz meg voltak egyéb terveink, de nem jött össze, mert otthon kellett maradnom vacsora végéig majd később vittek át engem éjfél után hozzájuk. Egyébként vacsorára eljött Cacho jóbarátja, akit már korbábban ismertem, és szinte minden héten látom is, ő egyébként Oroszország argentín nagykövete volt 4 évig, elég hosszú múltja van majd később elmesélem, de érdekes ilyen embereket is megismerni, nem gondoltam volna hogy egy nagykövetet ennyire megismerek majd. Szóval átvittek este Florékhoz, ahol ott volt Aline, Kristen és Lucy is és végül nem mentünk el otthonról hanem hajnalig beszélgettünk, majd 4-5 körül Kristen és Lucy elmentek, én ottmaradtam és valahogy észre se vettük hogy átbeszélgettük az éjszakát és egyszer csak ránéztem az órára és reggel fél 8 volt, de nagyon jót beszélgettünk, aludtunk kicsit majd délben Cachoék jöttek értünk, mert ebédre meg voltunk hívva a nagykövethez, és ugyanígy a 4 lány mind ment és még a francia srác, meg később érkezett de a belga srác is ott volt, gyönyörű és lenyűgöző a házuk, nagyon tetszett, álmházam ez úgy érzem. Szép délutánt töltöttünk ott amúgy. Azok után estefelé eljöttek hozzánk a barátok onnan uzsonnázni, palacsintát sütöttünk Új-zélandi módra, kipróbálták a pálinkát is.
Most már minden nap szeretnék írni kicsit, mert az összefoglalások valahogy nem mennek, így többrövid lesz majd::)