Hát ez a blogvezetés nem éppen úgy jött össze mint terveztem, pontosabban nagyon nem. Igyekszem megjavulni és nem tudtam hogy ennyire nem lesz időm blogot írni. Kezdjük az elejéről, tehát még a Córdobai orientáció előtt, próbálok emlékezni mik történtek. Már nagyjából ismerjük a várost és múltkor elmentünk nézelődni, felfedeztük milyen is barátokkal. Egyébként nagyjából ugyanaz a történet, hogy hétköznap sokszor találkozunk cserediákokkal, majd későn érek haza, azonkívül ebben a hónapban 3 cserediáknak is szülinapja volt és megünnepeltük mindet. Korosztályokban akkora nagy különbség nincs a cserediákok között, 16-17-18 évesek vagyunk itt és mindegyikből egyenlő arányban van és jó tudni végre hogy nem én vagyok a legfiatalabb. Már az is kialakult hogy kikkel vagyok többet, persze mindenkit nagyon szeretek és nagyon jól elvagyunk mindenkivel. A helyzet az hogy már nem is tudom elmesélni azt a sok mindent ami történik nap mint nap, a sok tapasztalatot de azért próbálkozom.
Az itteni fogadócsaládomat nagyon szeretem, igaz a hétköznapokban általában csak hárman vagyunk itthon, mégis úgy érzem hogy ez a család a legjobb mind közül, valószínűleg a karácsonyt és a szülinapomat még itt töltöm de nem panaszkodnék ha az egész évet itt tölteném, persze tudom hogy családot kell váltani mert a program egyik része az is hogy minél több tapasztalatot szerezzünk, de így lehet hogy csak 2 családom lesz. Már tudom hogy a január nem épp a legjobb hónapom lesz és nagyon nem várom, ugyanis januárban családváltás és ez mellett a legjobb argentín barátaim mindannyian elmennek cserediáknak európába vagy valahova január hónapban és ugyanúgy egy évre. Nem szeretném hogy elmenjenek, már most sírni tudnék miattuk. A córdobai orientáción is sokat voltam velük is és a többiekkel is és volt egy olyan pont hogy annyira rosszul éreztem magam hogy őket elveszthetem, és megbeszéltük és ők is biztosak benne hogy nyáron amikor én hazamegyek de ők még ott lesznek Európában akkor majd találkozunk és vannak sokan akik meg akarnak látogatni Magyarországon, én meg örömmel várom őket. Tudjátok nem gondoltam hogy ilyen nehéz lesz, hogy a legfontosabb évet akikkel eltöltöm ilyen rossz lesz elválni és még van 3 hónap hátra de mégis ha belegondolok hogy egyszer majd eltávolodunk az nagyon rossz, ugyanis most minden napot velük töltöm és annyi mindent élünk át együtt...
A córdobai orientációról képek és beszámoló majd holnap:)
Az itteni fogadócsaládomat nagyon szeretem, igaz a hétköznapokban általában csak hárman vagyunk itthon, mégis úgy érzem hogy ez a család a legjobb mind közül, valószínűleg a karácsonyt és a szülinapomat még itt töltöm de nem panaszkodnék ha az egész évet itt tölteném, persze tudom hogy családot kell váltani mert a program egyik része az is hogy minél több tapasztalatot szerezzünk, de így lehet hogy csak 2 családom lesz. Már tudom hogy a január nem épp a legjobb hónapom lesz és nagyon nem várom, ugyanis januárban családváltás és ez mellett a legjobb argentín barátaim mindannyian elmennek cserediáknak európába vagy valahova január hónapban és ugyanúgy egy évre. Nem szeretném hogy elmenjenek, már most sírni tudnék miattuk. A córdobai orientáción is sokat voltam velük is és a többiekkel is és volt egy olyan pont hogy annyira rosszul éreztem magam hogy őket elveszthetem, és megbeszéltük és ők is biztosak benne hogy nyáron amikor én hazamegyek de ők még ott lesznek Európában akkor majd találkozunk és vannak sokan akik meg akarnak látogatni Magyarországon, én meg örömmel várom őket. Tudjátok nem gondoltam hogy ilyen nehéz lesz, hogy a legfontosabb évet akikkel eltöltöm ilyen rossz lesz elválni és még van 3 hónap hátra de mégis ha belegondolok hogy egyszer majd eltávolodunk az nagyon rossz, ugyanis most minden napot velük töltöm és annyi mindent élünk át együtt...
A córdobai orientációról képek és beszámoló majd holnap:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése