Hát valahogy soha nincs időm ide írni, de igazság szerint mindig halasztgatom, de most úgy döntöttem előreugrok és a két lényegesebb hetet amit Mendozában és Córdobában töltöttem, azt majd máskor írom le képekkel együtt, mivel hosszabb lenne és most elmaradnék a többi dolgokkal is.
Röviden annyi hogy Mendoza után, Antoine, a francia srác ideköltözött hozzánk két hétre, mivel az ő családja elutazott vakációzni New York-ba, és addig nálunk marad. Egyébként részben azért is utazott el az a család Amerikába, mert a kisebbik lányuk most lett 15 éves, és itt elég különös szokás van ha a lányok 15 évesek lesznek: két verzió lehetséges, az egyik az hogy elutaznak Orlandoba a Disneyland-be, vagy rendeznek egy 300-500 személyes szülinapi bulit, tüzijátékokkal és minden fullos dologgal. Tapasztalataim szerint tényleg betartják ezeket, akiket ismerek azoknak a nagy része valamelyiket megtette. Egyébként szoktak is olyan programok lenni, amiben a 2 befogadótesóm is idegenvezetők, hogy elvisznek évente kétszer 800 lányt Disneylandbe és a szülők fizetik be őket, csak mert 15 évesek. Itt eléggé jó dolguk van, és a fiúknak nem jár semmi különleges ilyenkor, meg már kezdem azt hinni hogy Disneyland Argentínából él meg, amennyit hallom, mit meg nem tesznek szülők azért hogy befizethessék a gyerekeiket, sokan hitelt is felvesznek a házra, szerintem ez már túl sok egy 15 éves lányért.
Szóval ugye itt lakik a franciasrác, elég jól megvagyunk, nagyon nem változtatott semmit meg, sokat beszélgetünk, legalább nem unatkozok, bár eddig sem tettem, mindig volt és van program.
Csütörtökön nagyon megbetegedtem, így nem mentem suliba és pénteken sem, de pénteken már jobban voltam, így este elmentem a többi cserediákkal, beültünk valahova, elbeszélgettünk, majd hazahozott Antoine-t és engem Matias, bár elég komplikáltan, mert közbe a rendőrök is igazoltattak ráadásul 6an voltunk a kocsiban, ami még jó arány hozzánk képest mert volt már 9 is, de adtunk nekik 2000 forintot és elengedtek, tetszik az itteni rendszer. Egyébként annyira imádom hogy ilyen sok cserediák van a városban, annyira jól érezzük magunkat, nem is tudom mi lenne ha ők nem lennének, nagyon imádom őket, meg az argentínokat is akik majd januárban lesznek cserediákok. Kialakult ez a nagyobb baráti körünk és minden hétvégén összegyűlünk, többször is, többi cserediákokkal meg néhánnyal akár minden nap is szoktam találkozgatni, soha sem unatkozom. Honvágyam olyan eszméletlenül őszintén megmondom hogy nem volt, nem tudom miért, talán nincs időm elgondolkozni hogy valami hiányozna, de amit mondtak hogy milyen nehéz lesz az első 1-2 hónap meg végig fogom sírni, az valahogy nálam nem így volt, sőt olyan sírhatnékom sem volt, csak amikor beteg lettem akkor egy kicsit, de az is azért mert elég rossz volt, de konkrétan azért mert hiányzana valami, olyan még nem volt.
Másnap délután 1-2 körül ébredtünk fel ha jól emlékszem, de délután 3-kor már kötelező túra volt szervezve a hegyekbe az összes cserediáknak. Végül 30-an mentünk el, elég rossz volt mert még bennem volt a betegség, de aztán a hegy tetején erőt vettem és végül jól éreztem magam. Képek a túráról és egyebekről a Córdobai és Mendozai képekkel együtt. Ez a 3 órahosszás túrácska után rotary gyűlés következett, este 6-7 körül értünk oda, végre megkaptuk a zsebpénzünket, ami nagyjából semmi, ahhoz képest másik országba mennyit kapnak, de legalább valamit kaptunk. Majd úgy volt este átmegyek Aline-ékhoz meg voltak egyéb terveink, de nem jött össze, mert otthon kellett maradnom vacsora végéig majd később vittek át engem éjfél után hozzájuk. Egyébként vacsorára eljött Cacho jóbarátja, akit már korbábban ismertem, és szinte minden héten látom is, ő egyébként Oroszország argentín nagykövete volt 4 évig, elég hosszú múltja van majd később elmesélem, de érdekes ilyen embereket is megismerni, nem gondoltam volna hogy egy nagykövetet ennyire megismerek majd. Szóval átvittek este Florékhoz, ahol ott volt Aline, Kristen és Lucy is és végül nem mentünk el otthonról hanem hajnalig beszélgettünk, majd 4-5 körül Kristen és Lucy elmentek, én ottmaradtam és valahogy észre se vettük hogy átbeszélgettük az éjszakát és egyszer csak ránéztem az órára és reggel fél 8 volt, de nagyon jót beszélgettünk, aludtunk kicsit majd délben Cachoék jöttek értünk, mert ebédre meg voltunk hívva a nagykövethez, és ugyanígy a 4 lány mind ment és még a francia srác, meg később érkezett de a belga srác is ott volt, gyönyörű és lenyűgöző a házuk, nagyon tetszett, álmházam ez úgy érzem. Szép délutánt töltöttünk ott amúgy. Azok után estefelé eljöttek hozzánk a barátok onnan uzsonnázni, palacsintát sütöttünk Új-zélandi módra, kipróbálták a pálinkát is.
Most már minden nap szeretnék írni kicsit, mert az összefoglalások valahogy nem mennek, így többrövid lesz majd::)
Röviden annyi hogy Mendoza után, Antoine, a francia srác ideköltözött hozzánk két hétre, mivel az ő családja elutazott vakációzni New York-ba, és addig nálunk marad. Egyébként részben azért is utazott el az a család Amerikába, mert a kisebbik lányuk most lett 15 éves, és itt elég különös szokás van ha a lányok 15 évesek lesznek: két verzió lehetséges, az egyik az hogy elutaznak Orlandoba a Disneyland-be, vagy rendeznek egy 300-500 személyes szülinapi bulit, tüzijátékokkal és minden fullos dologgal. Tapasztalataim szerint tényleg betartják ezeket, akiket ismerek azoknak a nagy része valamelyiket megtette. Egyébként szoktak is olyan programok lenni, amiben a 2 befogadótesóm is idegenvezetők, hogy elvisznek évente kétszer 800 lányt Disneylandbe és a szülők fizetik be őket, csak mert 15 évesek. Itt eléggé jó dolguk van, és a fiúknak nem jár semmi különleges ilyenkor, meg már kezdem azt hinni hogy Disneyland Argentínából él meg, amennyit hallom, mit meg nem tesznek szülők azért hogy befizethessék a gyerekeiket, sokan hitelt is felvesznek a házra, szerintem ez már túl sok egy 15 éves lányért.
Szóval ugye itt lakik a franciasrác, elég jól megvagyunk, nagyon nem változtatott semmit meg, sokat beszélgetünk, legalább nem unatkozok, bár eddig sem tettem, mindig volt és van program.
Csütörtökön nagyon megbetegedtem, így nem mentem suliba és pénteken sem, de pénteken már jobban voltam, így este elmentem a többi cserediákkal, beültünk valahova, elbeszélgettünk, majd hazahozott Antoine-t és engem Matias, bár elég komplikáltan, mert közbe a rendőrök is igazoltattak ráadásul 6an voltunk a kocsiban, ami még jó arány hozzánk képest mert volt már 9 is, de adtunk nekik 2000 forintot és elengedtek, tetszik az itteni rendszer. Egyébként annyira imádom hogy ilyen sok cserediák van a városban, annyira jól érezzük magunkat, nem is tudom mi lenne ha ők nem lennének, nagyon imádom őket, meg az argentínokat is akik majd januárban lesznek cserediákok. Kialakult ez a nagyobb baráti körünk és minden hétvégén összegyűlünk, többször is, többi cserediákokkal meg néhánnyal akár minden nap is szoktam találkozgatni, soha sem unatkozom. Honvágyam olyan eszméletlenül őszintén megmondom hogy nem volt, nem tudom miért, talán nincs időm elgondolkozni hogy valami hiányozna, de amit mondtak hogy milyen nehéz lesz az első 1-2 hónap meg végig fogom sírni, az valahogy nálam nem így volt, sőt olyan sírhatnékom sem volt, csak amikor beteg lettem akkor egy kicsit, de az is azért mert elég rossz volt, de konkrétan azért mert hiányzana valami, olyan még nem volt.
Másnap délután 1-2 körül ébredtünk fel ha jól emlékszem, de délután 3-kor már kötelező túra volt szervezve a hegyekbe az összes cserediáknak. Végül 30-an mentünk el, elég rossz volt mert még bennem volt a betegség, de aztán a hegy tetején erőt vettem és végül jól éreztem magam. Képek a túráról és egyebekről a Córdobai és Mendozai képekkel együtt. Ez a 3 órahosszás túrácska után rotary gyűlés következett, este 6-7 körül értünk oda, végre megkaptuk a zsebpénzünket, ami nagyjából semmi, ahhoz képest másik országba mennyit kapnak, de legalább valamit kaptunk. Majd úgy volt este átmegyek Aline-ékhoz meg voltak egyéb terveink, de nem jött össze, mert otthon kellett maradnom vacsora végéig majd később vittek át engem éjfél után hozzájuk. Egyébként vacsorára eljött Cacho jóbarátja, akit már korbábban ismertem, és szinte minden héten látom is, ő egyébként Oroszország argentín nagykövete volt 4 évig, elég hosszú múltja van majd később elmesélem, de érdekes ilyen embereket is megismerni, nem gondoltam volna hogy egy nagykövetet ennyire megismerek majd. Szóval átvittek este Florékhoz, ahol ott volt Aline, Kristen és Lucy is és végül nem mentünk el otthonról hanem hajnalig beszélgettünk, majd 4-5 körül Kristen és Lucy elmentek, én ottmaradtam és valahogy észre se vettük hogy átbeszélgettük az éjszakát és egyszer csak ránéztem az órára és reggel fél 8 volt, de nagyon jót beszélgettünk, aludtunk kicsit majd délben Cachoék jöttek értünk, mert ebédre meg voltunk hívva a nagykövethez, és ugyanígy a 4 lány mind ment és még a francia srác, meg később érkezett de a belga srác is ott volt, gyönyörű és lenyűgöző a házuk, nagyon tetszett, álmházam ez úgy érzem. Szép délutánt töltöttünk ott amúgy. Azok után estefelé eljöttek hozzánk a barátok onnan uzsonnázni, palacsintát sütöttünk Új-zélandi módra, kipróbálták a pálinkát is.
Most már minden nap szeretnék írni kicsit, mert az összefoglalások valahogy nem mennek, így többrövid lesz majd::)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése